Az egyik délután, amikor ismét kezdett patthelyzet kialakulni a lakásban (unatkozás, rendetlenség és meleg), de még kint, az utcán is olyan forróság volt, hogy nem nagyon volt értelme elindulni, az jutott eszembe, hogy csináljunk valamit, ami nekem is kikapcsolódás, és talán csökkenti az építkezéssel kapcsolatos szorongásokat. Így történt, hogy ellátogattunk a közeli burkolatboltba, mert hiába van nekünk otthon egy szűk négyzetméternyi cementlapunk, amit a mosogató fölé szánok, a többi fal- és padlórész hidegburkolata még egyáltalán nincsen kitalálva. Éppen erre a túrára volt szükségünk. Végre kirángatott a "mennyi homokos sódert kell rendelni, honnan és mikorra" valljuk be, nem túl lelkesítő feladatköréből, és az a ritka helyzet állt elő, hogy annyit nézelődtem, amennyit akartam, mert volt gyereksarok, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy volt benne Mancs őrjáratos színező. A szorongásaim, mondjuk, otthon pár perc alatt óriásira növekedtek,