Ugrás a fő tartalomra

Kopenka: zászlócskák, sütemények, JÁTÉK!

- De jó! Én is imádom a buntingot, nagyon jól fog mutatni a tortán! - ez után az e-mail után úgy számoltam a napokat, mint kisgyerek a nyári vakáció előtt. Őrülten szerettem volna látni a tortát, amit az első blogszületésnap alkalmából készített nekem Viczkó Beáta, a kopenka alkotója. És eljött az a nap, amikor megláttam. Megérte kivárni.


    Amikor belép a kávézó ajtaján, kezében az ismertetőjele: a fehér, szögletes, és mint később kiderül, meglepően nehéz tortásdoboz. Persze, hiszen egy magas, sokrétegű tortácska ül benne. Jobb antré nem is kell: bekukucskálok a dobozba, elolvadok a látványtól, és megindul a beszélgetés. Közös témáinkat a gyerekek-kedvenc lakberendezési stílusok-bloggerszféra-lakások-falszínek-mozaiklapok szavakkal lehet röviden leírni.

     Bea munkáit jól ismertem, de eddig az áldott pillanatig csak az internetről: tortái vicces, színes és az ünnepelt kedvenceit megjelenítő díszeikkel gyerekzsúrok és családi születésnapok dizájnelemei, amelyek irtó jól mutatnak a fotókon. Sohasem giccsesek vagy kommerszek. Megemlítem, hogy szerintem zseniális gyerekszobákat tudna tervezni, és lám, kiderül, hogy az első gondolata a gyermekei születése és a pályamódosítás környékén éppen ez volt. Többféle kreatív tevékenység után aztán a "flow-élmény", az "ez AZ"-felismerés a tortákkal és cupcake-ekkel érkezett el. A cupcake, ahogyan ezt több interjújában elmesélte, azért más, mint a hozzá hasonló muffin, mert töltelékes és díszes. És ettől szebb és finomabb, mint egy muffin. Sokkal. :-)

 

     Cukrásziskolába is jár, de mint elárulja, hőmérő és méricskélés nélkül készíti a tortákat. Szerényen csak annyit mond: azért a meglévő alapanyagokból szeret dolgozni, mert "jó, ha vannak keretek". Ezt már én teszem hozzá: aki igazán tehetséges, annak a kezében van a mérték.




JÁTÉK:

egy szerencsés olvasó 6 db, speciális bunting-díszítéses, Country Komfort-ihlette cupcake-et nyer, egyenesen a Kopenka műhelyéből! 

Teendők, ha szeretnél részt venni a sorsoláson:

1) Legyél a kopenka és a Country Komfort követője a Facebookon (itt és itt); és

2) Legyél a Country Komfort blog rendszeres olvasója (jobb oldalon, itt a blogon, "feliratkozás a webhelyre" nevű kék gomb)

3) A Country Komfort Facebook-oldalán jelöld be magad a Kopenka-JÁTÉK! nevű mappa egyik fotóján (nyomatékosan kérünk mindenkit: egy képen, egyszer!:)

4) Lájkold és oszd meg ismerőseiddel ezt a bejegyzést.

Határidő helyett: 

Őszi-téli nyereményözön a Country Komforttal és támogatóival: amint 2100-an leszünk a Facebookon, kisorsoljuk a cupcake-ek nyertesét, és eláruljuk, mi lesz a következő nyeremény! Hajrá!

(Az ötletet az Ágy-asztal-tv blog interjúja adta; köszi :)




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…