vidéki városi

Mindenkinek vannak érdekes szokásai, furcsaságai; most a saját dolgaimból válogattam össze párat. 1. A házzal kapcsolatos ügyeket és más megjegyezni való témákat mindig kézzel szoktam felírni, de csakis Sharpie-val vagy, ha muszáj, másféle alkoholos filccel (nagyon nem szeretem a golyóstollat például). Legtöbbször az egyik tavaly lomizott noteszembe vagy fényes, fehér papírlapokra jegyzetelek, amiket úgy készítek, hogy a boltban vett dolgok csomagolóanyagát vágom fel apróbb darabokra. 2. Ezek nélkül a listák nélkül teljesen elveszett vagyok: fogalmam sincs, hánykor és mit kell csinálnom, hová kell mennem, mit kell venni a boltban stb. 3. Csak akkor indul jól a napom, ha húsz perc alatt egyedül ihatom meg a kávét, miközben révedek magam elé, olykor beleírok a listámba, és megeszem két banánt. Ha bármelyik pont hibádzik: valaki bejön, és kérdez valamit, sietni kell, ki kell szolgálni másokat, nem bambulhatok, csak egy banán van, vagy -- horribile dictu -- nincsen itthon banán egyáltalán,

Készülnek a hosszabb bejegyzések, és szerencsére, amíg azokkal szöszmötölök, vannak kisebb mesélnivalóim is. Kaptam egy használt koszorút és egy fonott táskát, ami másnak már fölösleges volt. Nagyon tetszik ez a natúr stílus, és lehet, hogy ennyi lesz a díszítés tavaszra. Szerintem amúgy az ajtódísz akár lakás, akár ház esetében tök igényes és kedves dolog, csak néha elfeledkezem róla. Szintén kaptunk egy csomó szenzációs gyerekkönyvet (köszönjük, S.!). Nagyon jó, hogy nem kell mindig ide-oda cipelni a többi cuccal együtt a könyveket is, hanem mindig van mit olvasni. Egyébként a múltkor lottóztunk, mert E. elolvasta a LOTTÓZÓ feliratot az utcán, és attól kezdve mindennapos téma volt, hogy mi is az. (Az érdeklődők kedvéért: egy találata volt.) Lefestettem a másik széket, ehhez is mindenféle maradékból kevertem ki a világos türkizt. Mindig minden kidobott széket meg fogok menteni, az egyik legkezelhetőbb és leghálásabb bútordarab. Ahhoz, hogy leüljek a teraszon, eleve kettőt szoktam hasz

A mai szélviharban egy gyors bejegyzést tudok írni: túl sok a dolgom is, ráadásul a nyitóképen kívül (melynek címe: Legkedvesebb budapesti csatornafedelem) mindössze három valamirevaló fotót találtam a telefonomon: ebből az első kettőn H. és a macska, a harmadikon pedig E. látható egy seprűvel. Bár mindegyik tök jó kép lett, itt sajnos nem oszthatom meg őket. Megosztok viszont néhány felismerést az elmúlt időszakból: 1. Mivel hétfőn nincsen sem tesióra, sem edzés, E. általában inges napot tart (ha nem felejtem el kikészíteni neki). Mondjuk, ő már másfél éves korában is tudott kardigános nagypapa lenni, nagyon szerettem azt a korszakot is.  2. Fogalmam sincs, miért nem tudtam eddig, hogy az aláöltözet milyen klassz dolog. A hétvégén nem is volt olyan hideg, hogy kelljen rá még egy réteg; lazán bicikliztem téli alsóneműben -- mindegy, ki mit gondolt róla --, és nagyon jó volt. 3. Azért is, mert végre beszereztem egy kerékpárra való üléshuzatot, amelyik egyszerre puha és meleg, és így