vidéki városi

Gyönyörű, napos idő volt szombaton, kivéve a szelet, és jó volt úgy mászkálni, hogy csak a kezem fázott egy picit. Most már csípős a levegő, betegek is lettünk, és éppen az előbb szállingózott egy kis hó. (Másfél napja elkezdett poszt.) sweater weather <3 Boldog vagyok a pulóvereimmel (a képen csak használtan vásároltak vannak), sőt, ma már sokkal jobban szeretem a hűvösebb évszakokat, mint korábban, amikor áprilisi születésű lévén mindig csak a tavaszt vártam. Az ún. "elég a pulcsi" időszak szinte egész októberben tartott végül is. Az egyik városi öltözet, amit megkedveltem, a sportos dzseki (az enyém bordó, second hand, egy pamut, pont jó vastagságú darab, amit eredetileg biciklizéshez vettem) és fölé egy hosszú, steppelt mellény, és természetesen sál vagy kendő. Nem tudom, hogy fel lehet-e még venni mostanában, vagy túl hideg lett hozzá, majd meglátjuk. Amúgy a múlt héten még kb. mindenki így járt, vagy legalábbis azoknak a nőknek, akiket megfigyeltem, több mint a fele.

Nem tudom, hogy erkölcsi szempontból helyes-e; gyanítom, hogy nem, de minden komolyabb rendrakás, kacatmentesítés után megjutalmazom magam/magunkat valamivel.  Mivel mostanában nagyon sok dobozt néztem át, sok kényeztető dolog került elő: konkrétan találtam egy csomó rég elfelejtett tárgyat (olyanokat, mint például tökéletes állapotban lévő körömlakkok, bontatlan művészi képeslapcsomag, színes üveg mécsestartók), vettem is pár finomságot, vagy egyszerűen csak letöltöttem egy lakberendezési magazint és megnéztem egy hosszabb YouTube videót egy kis karamelles popcornt ropogtatva (ez utóbbi szerintem az egyik legbűnösebb édesség, ami valaha létezett, de tényleg, és az íze csak pár percig tudja  sem tudja feledtetni, hogy mennyire káros).  Egyébként igaz, hogy maga a rend, a kontroll érzése, a tágasság a jutalom: mindig elcsodálkozom, milyen megnyugtató kevesebb tárgy között tölteni a napokat. Jobban esik még a sok rutinfeladat is, ha van hely, és nem bosszant a rendetlenség. Mindez nem je

Vegyes bejegyzés lesz a mostani: végre kipihenten keltem hajnalban, gyorsan rendet raktam a számítógépen a képek között, és találtam olyasmit, amiről mindenképpen akartam írni még azelőtt, hogy elkezdődik a nap. A fészer mellett megmaradt néhány fűszernövény a magaságyásban: menta, macskamenta... de még mindig a kútnál nő a zsálya, (tárkony,) rozmaring a legvígabban. Az őszi hónapokban is termett sok zsenge paprika az egyetlen magához tért tövön. Ad klímaváltozás: könnyen lehet, hogy még az úgymond utolsó, október végi fűnyírás sem lesz elég, annyira sok eső esett, és olyan enyhe az idő, a fű pedig napról napra nő. Sok levél is van még az ágakon. Szerettem volna venni egy akkus ágvágót, de későn kapcsoltam, és a legjobb árú elfogyott már, pedig nagy szükség lenne rá. J. töretlenül gereblyézi össze a leveleket, elképesztően sok van, mint mindig. Folyik egy nagy projekt befejezése is, amihez ásni is kellett, de erről majd csak a végén mesélek, addig izgulunk, hogy összejön-e a nagy hideg