Érdekes visszatekinteni arra a blogbejegyzés re, amelyik legfeljebb annyiban kapcsolódik a házakhoz (szándékosan nem írom, hogy a "házas" témához, bár be kell látnom, hogy eddigi életem legtalálóbb szójátékai az igazán markáns lelki fájdalmak átélésekor születtek), hogy a meg nem szerezhető házak mindig is, nagyon régóta foglalkoztattak. Tulajdonképpen a meg nem szerezhetőségük miatt kattantam rájuk, azt hiszem, és mindig volt egy aktuális kedvenc. Közöttük is volt egy olyan, éppen az orrunk előtt elhappolt ház , amelyik -- nem túlzás -- nagyjából két éven keresztül kőkemény pszichés kínokat okozott nekem, és nem volt nap, hogy ne jutott volna eszembe: ha lenne igazság a Földön, és az élet nem lenne egy rakás sz@r, az a ház a miénk kellett volna, hogy legyen. Kissé ijesztő látni, hogy a boldogságot mint olyat egy bizonyos ingatlannak a birtoklásától tettem függővé, arra olvastam rá. A görcsös akarás és tehetetlenség borzasztó volt (és nyilván nem csak nekem). Írtam is róla,