Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december, 2010

Könyvek karácsonyra

Esténként egy-egy könyvet elfogyasztó óvodásnak: ez.
Felnőtt bölcsésznek hosszas megfontolás után: ez.
Sóvárgó vidékiház-függőnek: hát persze, hogy ez!



      Az utcánkban lehet(ett) kapni. Néha a kincs ott van, ahol nem is keresed. Fúj, nyálas közhely. Pedig de. Egy darab van belőle a könyvesboltban. Adrenalinlöket, miközben lecsapsz rá. Ki a boltból, sűrű hóesésben egy órán keresztül fejjel lefelé tartva óvod a folyton lecsúszó nejlonzacskóban.      Azután otthon: be a többi ajándék közé. Más blogján keresztül kukkantasz bele, miközben ott van a  kisszobában, de megígérted magadnak, hogy nem rontod el a saját örömöd. Azt mondják, "bármely dohányzóasztal büszkesége lehet". Nálunk az ágyban fog aludni, az biztos.
  Másvalaki is szuperlatívuszokban nyilatkozik róla, és kiderül, hogy a könyvben bemutatott tizennyolc (!) otthon közül az egyikről már készültek professzionális képek a World of Interiors számára, valamint az, hogy nem a modern hodályok az igazán menők ma Nagy-Britan…

A felszín alatt

A blog látszólagos lelassulása mögött komoly pezsgés van: névválasztás, tervek a testvér-bloggal kapcsolatban, feltóduló ötletek sorba rendezése, könyvvásárlás. Ó, hát a könyvvásárlásról mindjárt picit bővebben is lesz szó. 

Az én városom - off the beaten track II.

A karácsony előtti fejvesztett kapkodás miatt csak címszavakban arról az isztriai kisvárosról, amelyről mindig az általános iskolai történelemkönyvem jut eszembe. Ötödikes koromban a történelmi városokat minden esetben a múltban képzeltem el, virágkorukban (Athén), vagy ma, de romos állapotukban, kiállítási tárgyként (Aquincum). Ez egy idő után kellőképpen el is távolított a tantárgytól. Ha viszont ötödikes koromban láttam volna Vodjant testközelből, akkor ma biztosan történész lennék. Helló, 522 éves felirat:
Vodjan szimpatikus egyszerűségével és szegénységével, kóbormacska-kolóniáival a ma is működő középkori város. A kóbor macskák elterjedésének egyik feltétele a sikátorosság.

Növényzet bukkan fel a kőfalakon itt, ott, amott.

Omladozás, foszladozás, kopottság. Doh.


A főtér felé haladva bájos erkélyek, amelyek csüngő virágaikkal valamelyest oldják a kőfalak komorságát.

Csodálatosan pózmentes mediterrán építészet macskával díszítve.

Jó volt. Legközelebb pedig jövünk, egyháztörténeti…

Nigella receptjei karácsonyi enteriőrökre II.

1. Üdv a blog első követőjének! Szia, Á! 2.  I am a morning person. An early bird. Megvannak ennek a hátrányai is, de most a pozitívumokról: hajnalban kicsit úgy érzem, hogy sikerülhet minden, ami a karácsonyi "to do" listán szerepel, hogy menni fog az... Mint a Házi Istennőnek, Ms. Lawsonnak. Ahogy az alábbi kép is sugallja: minden bútordarab és kiegészítő csillogó-villogóan nett, a szekrényre idejében felkerültek a piros szalaggal és égőkkel díszített fenyőágak. Reggelire meglesz a hívogató illatú sütemény. Világos, hogy  még a keverőtálak is teljesen christmasy színösszeállításban pompáznak.      Nigella a legőrültebb karácsonyi hajrá idején is idegesítően jól néz ki. Bögréjén apró figyelmesség. Ja, tényleg, nem szabad pánikolni! Jók együtt a köntös piros csíkjai, a piros konyharuhák és az a csillagos cucc. Mindez természetesen fehér, semleges konyhában, üvegszerű hópehelydíszekkel mutat jól, így nem válik zsúfolttá.

     Ez a manír a testtartásban, ami nekem nagyon nem jön …

Az én városom - off the beaten track I.

Az én városom Krakkó. És Nizza, legfőképpen. Ám időről időre kellenek újak is. Melyik a te városod?

     Horvátországban idén az igazán híres látnivalók helyett - megdöbbenésemre - némely kisvárosok okoztak heves szívdobogást. Mert mit kell megnézni az Isztrián: Pulát, Rovinjt, Porečet mindenekelőtt. Mindezek után viszont jó megpihenni olyan valódi középkori városokban, amelyeket még nem özönlöttek el a turisták. Az egyik közülük Svetvinčenat.   
    Üdítő élmény, hogy a városkában nincsen minden sarkon szuvenírbolt és azokban "Svetvinčenat" feliratú hűtőmágnes. És nem, nem azért, mert nehéz kimondani... Az egyik (egyetlen?) közért előtti tér:
A város főtere szeptemberben kifejezetten csendes és nyugodt. Azért persze beszélnek a kövek és a falak.


      Térjünk a lényegre: a lakóépületekre. Van, aki a kovácsoltvasra, van, aki az olajfaligettel körbevett kúriákra bukik. Én a kopott, szegényes mediterrán stílusra. A lakatlanság-elhagyatottság külön bónusz. Svetvinčenatban maga…

Veranda: nem randa, de...

Hetek óta sanda szemmel kerülgettem a Veranda magazint, mert igen kellette magát: nézzél meg, vegyél meg, én vagyok az! Bennem nem találsz neobarokk csillárt, "retró kislakás"-t és műszőrrel borított trendi szarvast karácsony táján. Én vagyok a vidékistílus-freakek magazinja. Addig-addig ment az illegetés, hogy vettem egy nagy levegőt és a decemberi Lakáskultúra helyett egy Verandát.        Velős megállapítással kezdeném: a Veranda tényleg az, és mégsem az.
 ***       Van a magyar piacon egy magazin, amelyik nívós vidéki otthonokat mutat be. Ez a profilja. Lehet csemegézni:  akad közöttük túlzottan-mutatottan hagyományőrző, puccos, vonzóan eklektikus. Sajnos "shabby chic" jellegű nincsen, de a valóságban is ritka nálunk, mert nincs hagyománya igazán. A Veranda a magyar valóságról szól, és a négy lakásriport érdekes, színes, tanulságos írás. Csak a minőség hagy kívánnivalót maga után.       Igazán nem mondhatjuk, hogy a nagymúltú Lakáskultúra minden szempontból k…

Kis színes szubjektív

A visegrádi Mátyás Király Történelmi Játszópark mellett szenzációs lakóépületek húzódnak meg. Színharmónia őszi táj és ház között: A parkhoz vezető út egyik gyöngyszeme.

A játszótér pedig dél-amerikai-motívumokkal bla-bla ---- jó lenne írni róla, ha épp nem rína egy gyermek egy szobával arrébb, és lehetne koncentrálni. Hajnali blogírás lehetséges, napközben blogírás nem lehetséges. Úgyhogy ennyi, Picasa-kollázs.

Jamie, karácsonyi pulyka, country style

1. Töltsd az ünnepeket Jamie-vel!

       Az, hogy Jamie Olivernek saját kertje van, amelyet rendszeresen művel is, az egyik legütősebb és legszemtelenebb marketinghúzás, amit valaha hallottam. (Na jó, néha csak művelteti.) Hasonlóképpen érzek, amikor arról szólnak a hírek, hogy szombatonként a piacra jár vásárolni, valamint, ha teheti, vadászik (lásd az erre épülő Jamie természetesen c. könyvet és Jamie Oliver valóban fontos kaja-kampányait). De nagyon jól áll neki, az biztos. Nem meglepő hát, hogy baromfiudvara is lett. Ahelyett, hogy megpróbáljuk fejben összeegyeztetni a tyúkok etetését azzal az időbeosztással, amely a világ egyik legfoglalkoztatottabb médiaszakácsának juthat, nézzük inkább a képet.
2. Töltsd a pulykát Jamie-vel!

        Miközben Jamie előkészíti a madarat, körülnézhetünk: nyitott polcokon és akasztókon sorakoznak az edények. A berendezés ügyesen egyensúlyoz a tévékonyha és a saját konyha hangulata között. A hatalmas falióra és a falat függőlegesen osztó fagerendák az…