Ugrás a fő tartalomra

Madárka és shabby chic: Deco Majorelle-interjú és JÁTÉK!

Mi, country-rajongók egész évben, de karácsony táján különösen szeretjük stílusos kiegészítőkkel körülvenni magunkat: a natúr szalmadíszektől a nosztalgikus miniatűr korcsolyákig, kinek-kinek a vérmérséklete szerint... Arról nem is beszélve, hogy a provence-i és/vagy country stílus hatása alá került embernek a legnagyobb örömet vidékies lakásdísszel vagy romantikus stílusú tárggyal lehet szerezni (igen, hazabeszélek...:-)! Most egy új webáruház lehet segítségünkre az dekoráció- és ajándékválasztásban: a Deco Majorelle, amely kifejezetten kopottan elegáns lakberendezési tárgyakat kínál. Kiss Benedekkel, a bolt tulajdonosával beszélgettem.


- Ezt a kérdést nem lehet kihagyni: honnan a név - Deco Majorelle - és honnan a madárka?

- Nevet választani talán a legnehezebb; kifejező legyen, de azért legyen benne valami egyedi, és könnyen meg lehessen jegyezni. Egyszerre kell(ene) sok szempontnak megfelelnie egy jó (márka)névnek - nem véletlenül foglalkoznak ezzel külön cégek. Mindenképpen valami franciásan hangzó nevet szerettem volna, merthogy ugye: Provence. 
     A munkám kapcsán sokat jártam/járok Marrakesh-ben. Van ott egy Jardin Majorelle nevű park, ami Jacques Majorelle francia festőről kapta a nevét, aki ott élt és alkotott, és egyébként egy csodaszép ultramarinba hajló kék színt is kikevert, amit előszeretettel használt, ezt később róla nevezték el bleu majorelle-nek, és ez az egyik kedvenc színem... Még azon is gondolkoztam, hogy ne zöld, hanem ilyen majorelle-kék legyen a színünk, de ez egy mellékszál. A park egyébként szép hely, kicsit kiesik a központból, de érdemes kimenni, ha valaki Marrakesh-ben jár, Yves Saint Laurent vette meg és újíttatta fel, de ez is mellékszál....
     Szóval, nagyon tetszett a név csengése, és ezért lett Majorelle a Majorelle... a Deco meg adja magát.
     A madárka esete kevésbé kacskaringós: Erdélyben túráztunk két éve ősszel, és egy vörösbegyet fotóztam az egyik reggel. Felborzolta a tollait, mert fázott (de lehet hogy nem fázott, nem vagyok ornitológus) és nagyon aranyos volt, nagyon pufók. És amikor a logón gondolkodtam, akkor ugrott be a vörösbegy; megkértem az egyik grafikus barátomat, ugyan tervezzen már nekem egy pufók madárkát, és ez lett az eredmény.
 
- Mit gondolsz, mi az, ami Franciaországban és főleg Provence-ban ennyire megfogja az embereket? 

- Alapvetően szerintem  a lezserséget és, ha fogalmazhatok ilyen ügyetlenül, az "élni tudást" irigyeljük a franciáktól. Nem csak mi, sokan mások is. Hogy nem görcsölnek, nem idegesek, nincsenek tele komplexusokkal, hogy "úristen, ehhez vagy ahhoz ki mit szól". És  biztos ízlésük van: ez az öltözködésben a szembetűnőbb, de ha bemész egy francia lakberendezési boltba, és nemcsak a felkapott párizsi Marais negyedben, hanem bárhol Franciaországban, akkor csak kapkodod a fejed, hogy hogyan vannak összerakva a dolgok! Szellemesen, lazán, nagyon kreatívan és a végeredmény mindig - na jó, legtöbbször - valami egyedi, de ütős. És nem feltétlenül a méregdrága dizájnbútoroktól lesz az, sőt.
     Provence számomra ennek a kvintesszenciája, "a" francia élet, sűrítve. 


- Melyik a kedvenc lakberendezési stílusod, és jellemző-e az otthonodra?

- Nem véletlenül szerepel a country szó a te blogod nevében sem: ezek a tárgyak alapvetően vidéki házakban "működnek", egy belvárosi lakásban talán kevésbé. Jó ízléssel, kreativitással azonban jól lehet keverni a stílusokat, az eklektika divatos is most, és számomra is a legszimpatikusabb "ága" a lakberendezésnek. Egy vegytiszta minimál vagy mediterrán otthon nekem sokszor túl steril, túlságosan "megcsinált". A lakásnak tükröznie kell a lakóját, és szerintem kevés ember ennyire egydimenziós. 
     Ami engem illet, sokáig a marokkói stílus volt a mindent meghatározó: vörös falak, nagy marokkói lámpák. Mostani  lakásunk letisztultabb: minimál keverve ezzel-azzal, főleg az afrikai textil- és szoborgyűjteményünkkel, de a család balatoni nyaralója tavasszal már Deco Majorelle-territórium lesz:-)


- Milyen forrásokból - magazinokból, blogokból, kiállításokon - tájékozódsz a legújabb trendekről és termékekről?

- Blogok közül nem kérdés, melyikből :-). Itthon van most már pár nagyon jó blog, és egyre jobbak, pl. az Ágy-Asztal-TV. A hazai magazinokból az Elle Dekor és a Lakáskultúra, külföldiek közül az Art&Decoration és a Coté Sud, a kiállítások közül a frankfurti Ambiente a legfontosabb.


  - A jövőben milyen tárgyakkal bővül majd a kínálatotok?

- Alapvetően a shabby chic-vonal erősödik majd, főleg a praktikus használati tárgyak, tálcák, konyhai tároló dobozok, fűszertartók köre, illetve a fali konyhaszekrény kollekciónk egészül ki több üvegajtós szekrénnyel. Nagyon népszerűek a kerámia fiókgombjaink, jövőre nagyon sok új szín és minta lesz. Tervezzük egy öntöttvas kollekció forgalmazását is.
     Tavasszal pedig rengeteg madárodúnk érkezik, amiken a nyílás pont megfelelő méretű (egy madarász barátom adta meg a méreteket, külön nekünk gyártják): az énekes madár még pont befér, a kakukk vagy a mókus meg már pont nem. 

A Deco Majorelle fontos küldetésének érzi, hogy a cinkék és a vörösbegyek biztonságban érezhessék magukat :-)

JÁTÉK: a Deco Majorelle jóvoltából

- egy szerencsés CK-olvasó egy öröknaptárat:


- egy másik szerencsés CK-olvasó pedig egy kulcsosszekrényt nyer:



Tökéletes karácsonyi ajándékok akár magadnak, akár egy countrymán barátodnak!

Teendők, ha szeretnél résztvenni a sorsoláson:

1)  Legyél a Deco Majorelle és a Country Komfort követője a Facebookon (itt és itt); és

2) legyél a Country Komfort blog rendszeres olvasója (jobb oldal, kék gomb, katt: "feliratkozás a webhelyre"), valamint

3) írj egy megjegyzést a Deco Majorelle-JÁTÉK! nevű mappában annak az ajándéknak a fotója alá, amelyiknek jobban örülnél!

4) A lájkolást és a megosztást is nagyon szeretjük és köszönjük!

Határidő helyett:

amint a Country Komfort eléri a 2400 követőt a Facebookon, kisorsoljuk az első ajándékot, és nem sokkal utána a másodikat is. :-) És újabb játék indul... Hajrá!

(A képek a Deco Majorelle tulajdonai.)




Megjegyzések

  1. Like, megosztva!
    Az öröknaptár nagyon tetszik!!
    Szép napot!
    Ambrus Ágnes

    VálaszTörlés
  2. kész, a kulcsos szekrényt szeretném :)
    Weszter Enikő

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Idill (pásztori téma)

Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…