Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január, 2019

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt. Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán. Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg. (Oké, ez a megállapítás maga is közhely.) Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata. Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek. Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is. Élénken emlékszem azokra az esetek

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház. ( P.B. fotója <3 ) My happy place. Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel. Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni. Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat;

Tejeskávé-túlköltekezés - avagy, a Latte Faktor (1. rész)

Engem nem kell meggyőzni arról, hogy kávézóba járni nagyon jó. A lányomtól kézzel írott kupont kaptam karácsonyra: tudja, hogy vannak kedvenc helyeim és nagyon érdekel a nyers torták világa, úgyhogy nemsokára megyünk kávézni és édességet enni. Nagyon örültem az ajándéknak, igazi kincsként tekintek rá: fontos és klassz dolog az apró kényeztetések luxusa. Nem volna szabad azonban szem elől tévesztenünk - pláne nem minden nap -, hogy bizony, a hétszáz-->ezerkétszáz forintos kávé és az ötszáz-->kilencszáz forintos sütemény: luxus, mégpedig nem is annyira apró. Abban az értelemben az, hogy amikor beugrunk az adott baráttal/családtaggal egy helyre, megeszünk egy eléggé cukorsokk jellegű cookie-t és megiszunk egy többnyire szintén geil kávét meg egy gyümölcslevet/ásványvizet, mindezért pedig lazán otthagyunk ötezer+ forintot, akkor - az alapanyagokon kívül - tulajdonképpen a szociális életünkre költöttünk el ennyit. (Meg a kávézó rezsijére, a dolgozók bérére, valamint a tulajdo

7 dolog rólam ('18/'19 winter edition)

1. I am a morning person.  Reggeli típus vagyok. Ha este normális időben fekszem le, ébredéskor megihatom a kávém (kötelező kiegészítő: egy darab banán), és békén hagynak, hajnali öt és hét óra között komoly munkabírásom van, akkor vagyok igazán produktív. Sok gyógynövényes vagy gyümölcsteával. Kilenckor menetrendszerűen jön az első holtpont; délelőtt tíz körül újra feléledek. Számos zenei élményem kötődik ezekhez a fülhallgatós szeánszokhoz. 2. Gondolom, a vonatkozó bejegyzés emből is kiolvasható, - és biztosan köze van az öregedéshez is, hehe -, de kénytelen vagyok megállapítani, hogy az állatok sokszor jobb fejek, mint az emberek. Nem keserűen mondom ezt, hanem újra és újra rácsodálkozom. Most kihagyom a giccses vallomásokat (elég nehéz megállnom, az az igazság).  🐈 💓 3. Nem szeretem a túlsózott ételeket. Borzasztóan károsnak tartom a só mértéktelen használatát, ezért próbálok inkább picit nem ízetlenül, de sótlanul főzni. Ha egy ételbe túl sok só került