Ma, akárcsak 2010-ben ugyanezen a napon, két bejegyzést írok, hogy így ünnepeljem ezt a felületet és azt a sok mindent, amit attól kaptam, hogy tizennégy éve írok online naplót. :-) Utána viszont lehetséges, hogy tartok egy kis szünetet, mert van néhány időigényes dolog, amire jobban kellene koncentrálnom most, mint erre a hobbira.
Az a "probléma," hogy mivel mostanában újra szeretek blogot írni, ha van szabadidőm, automatikusan az jut eszembe, hogy befejezzem a megkezdett bejegyzés-vázlatokat, holott igazság szerint okosabb lenne most mást gyakorolni. Addig is, amíg visszatérek, néha benézek majd: írjatok kommentet akár ide, akár más posztok alá, válaszolni fogok rájuk!
Akkor jöjjön néhány narancsos árnyalatú fotó és a rövid beszámoló arról, milyen az őszi szünet a háznál.
H. szalagavatója után jó beteg lettem -- nem lepett meg, a sorozatos nem alvás nyilván megtette a hatását --, úgyhogy az egész hét torokfájással és náthásan telt. Egyedül azért tudtam dolgozni, mert H. hatféle torokcukrot hozott (a kedvencem a málnás-citromfüves, de már attól is csömöröm van).
A ház és az erdő ősszel nagyon szép, és ilyenkor még tényleg be lehet úgy fűteni, hogy trikóban és kisgatyában alszunk. Az igazi zero waste egyébként az, hogy az erdőnk mindig, minden egyes évben kitermeli a következő évi tűzifát, de úgy, hogy egy-egy fa magától kidől. Most is találtam egy, a szomszédjára dőlt nyárfát, de mivel a fészer még közel teli van a tavalyi adaggal, ráérünk feldaraboltatni. Lenyűgöz ez az önellátó gazdaság, pláne a faárak tükrében.
B. nem tudom, hogyan érez rá mindig, de a legjobbkor hozott egy csomó apró paradicsomot és egy hatalmas adag levest. Az utóbbival konkrétan az életem mentette meg, amikor már nem voltam jól.
E. segített almát szeletelni az aszaláshoz és sokat focizott. Kicsit bolondoztunk a Halloween kapcsán. Ettünk salsát tortillachipsszel, a szósz idén talán kicsit túl csípős lett.
Olvastam valamennyit. Újranéztem az Életrevalókat, és most is nagyon szerettem.
Felvettem minden ruhámat, ami őszies színű. Visszaemlékeztem arra, mekkora munka volt feltárni az előszoba cementlapjait (több bejegyzést is írtam róla anno).
A legjobban a teraszon töltött időt élveztük, most is odamegyünk, ha befejeztem ezt a bejegyzést. Jó pihenést minden blogolvasónak!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése