Ugrás a fő tartalomra

Tízből mennyi? - IV. rész

Egy norvég ház nappalija. Várom a kritikus megjegyzéseket. Más szóval: nyomjátok a pontokat. :-)

(forrás)



Megjegyzések

  1. Na, de egy kép alapján? :)

    Nekem 6-os...

    Jó a hangulat, szép világos, kellemes terasz, viszonylag összehangolt berendezés..


    A tükör kilóg nekem a sorból, valamint fő bajom, hogy nem szimmetrikus az elrendezés , azt hiszem ezt ők is érzékelték, ezért tettek a kanapé fölé polcot.

    És az egész háttérfal nekem nagyon üresen kong. meg félrecsúszva.

    Egyébként a hangulata megfogott. AZt szeretem :)

    meg a tapétát, a padlót, és a nagy, fehér nyílászárókat :))

    VálaszTörlés
  2. Nem tudom, van bennem egy kis hiányérzet. Alapvetően igen, jó a hangulata, DE lehet, hogy nekem kicsit szűk? Én másképp rendezném el, lehet, hogy sarkosan, hogy nagyobb legyen a tér, és a nagy erkélyajtó előtt szabad legyen - mármint a tér. Így én olyan 7-8 pontot adnék. Mert amúgy a színek, a berendezés nagyon tetszik!

    VálaszTörlés
  3. Nekem olyan befejezetlen,ideiglenes hangulata van.Akad benne jó pár dolog,mégis üres érzetet ad.6 pont.

    VálaszTörlés
  4. A rózsás tapéta, és a tükör nálam 10 pont! Az összhatás 1 szűk szoba.. pedig a képen látható étkező asztal miatt gondolom sokkal nagyobb a tér! valamint a rácsos ágy is inkább emlékeztet 1 hálóra, mint 1 nappalira!

    VálaszTörlés
  5. Valószínűleg én sem így rendezném el,viszont minden berendezési tárgy nagyon nagyon tetszik a fal meg egyszerűen tökéletes,nálam 9-es :)

    VálaszTörlés
  6. Külön minden nagyon jó, együtt azonban van valami bibi. Az étkezőasztal, padló, tükör hármasa egységes a maga visszafogott kopottságában. A fonott szék is gyönyörű a padlóval, de a tükörrel szerintem már ütik egymást. A hátsó oldal színei, viszont az előzőket ütik. Itt a fa már nem a kopott szürkés színben játszik, inkább lenolajos, sárgás hatása van, a tapétával együtt. Az elrendezést illetően én a kanapét az ablakkal szembe tettem volna, a fonott szék került volna az ablak melletti sarokba, és a tapéta sem takarta volna az egész szemközti falat. De lehet, hogy ez sem segített volna a fent leírtak miatt. Nehéz pontozni. Külön-külön minden 10, együtt 6.

    VálaszTörlés
  7. Ugye? :) mondom én, hogy 6-os :)

    Külön-külön minden jó benne, de valahogy együtt nem rezonálnak megfelelően.

    VálaszTörlés
  8. Én nagyon jól érezném magam ebben a szobában,tiszta,fehér,kellemes!A tapétát is vagy megszoknám,vagy lecserélném...8,5pont!Másfél a tapéta...M.Évi

    VálaszTörlés
  9. Szamival értek egyett,valahogy nincs befejezve és maradék bútorok innen onnan. 4pont

    VálaszTörlés
  10. Ami igen: a padló és a fenyőasztal. Ami inkább nem, mint igen: a tapéta és a magában szép nádfekhely - nélküle máris jobban tetszene az enteriőr. Ami nagyon nem: a furcsán letakart asztalok és a GABONÁSZSÁKOK mint párnák; végtelenül modorosak és végtelenül divatosak, sajnos. Egyetértek: a franciás shabby chicnek, a kunyhó-stílusnak és a skandinávnak egy nem eléggé tehetséges kevercse. 6 pont, jobb napjaimon esetleg 7.

    VálaszTörlés
  11. hüüüü,de kemény voltál! :-)Évi

    VálaszTörlés
  12. Évi! Igen... sz@rul aludtam, lehetséges, hogy ezért :o

    VálaszTörlés
  13. Sziasztok!
    Nekem 4-os, szépek a tárgyak, de ez a tapéta, ahogy összefut a faborítású mennyezettel agyoncsap mindent. Ami még zavaró számomra, az a vasalt abrosz a dohányzóasztalon...és remélem, hogy csak rosszul látom, hogy az egy krómozott lábú asztal :)Rendetlen a long chair és az is nagyon zavaró :( B.Mariann

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…