Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: április, 2018

Játszótéri közvéleménykutatás

Kos vagyok. Ennek nem tulajdonítanék túl nagy jelentőséget, de már az is vicces, hogy nem akkor születtem, amikorra a kiírt születési dátumom szólt - és Bika lettem volna -, hanem nekem muszáj volt ezt is türelmetlenül, hamarabb, gyorsabban csinálni.  Két dolgot érdemes tudni rólam:  nagyon kemény tudok lenni. És, ha valamit igazán akarok, azt elérem. ( Még türelmesnek is tudok látszani a cél érdekében. :) ) (Ráday u.) Az évek során sokat finomodtam, illetve voltak csalódások, traumák, fejjel a falnak menések, amik visszavetették azt a fene nagy öntudatomat és akaratomat, és van egy csomó - rengeteg - gátlás bennem, plusz nagyon sok hibát követtem el, de azért... mindez alapvetően nem változtatott meg. A tavalyi házvásárlás a sok öröm mellett jól meg is gyötört; mondhatni, nem volt egy ego-trip. Írtam arról, hogy az első ház nál (amelyikről a mai napig szoktam álmodni...) nem működött semmilyen taktika: sem a szép szó, sem az ajtóstul berontás, és végül másnak adták el. 

Áprilisi kihívás #2: talált tárgyak

Az egyik reggel, amikor iskolába vittem a lányom, találtam egy üzlet előtt, egy szemétkupac tetején lomként kirakva egy tömör fa hirdetőtáblát, és nem lehetett kérdés, hogy hazahozom.   Teljesen fel is dobott, hogy lám-lám, ha nyitott szemmel jár az ember, mikre bukkanhat a város közepén, egy laza kiflivásárlás után. A mostanra mindent elborító, MDF anyagú tárgyak után (a kisszobában lévő, fehér gyerekíróasztalunk is kb. 40 dkg, vicc az egész) kész felüdülés, hogy milyen dögnehéz darab. Hónapok óta kerestem az oroszlános fogantyúk helyét, és bár még kell fatapasz a fölösleges lyukakba, látszik, hogy működni fog. Ha már "mindent fel kell használni", akkor egy másik dolgozósarkot is elkezdtem kialakítani. Ajándékba kapott asztal, szék és rattan írószertartó a kerületi börzecsoportból + térkép + az egyik kedvenc gyerekrajzom (" Fura lény, fura formában " - ceruza, papír, 2017). Az asztalt le kell festeni, erre már nagyon vágyom is - de, ha kérhetem, m

Utólagos vízszigetelés I.

Relatíve hosszú ideig próbáltam érdekesebb, szexibb címet adni ennek a bejegyzésnek, aztán elengedtem a dolgot. Bár, az utólagos vízszigetelési technikák némely típusánál - acéllemez-besajtolás, injektálás - mintha éreznék valami játékteret..., mégis olyan az egész, mint egy kevésbé kedvelt szerzőről szóló érettségi tétel, amit muszáj megtanulnom. Ezért a házért, mondjuk, még ezt is megteszem - sőt, olyan kifejezéseket tanulok meg, mint kapilláris depresszió . (Zseniális.) Figyelem: durva képek jönnek a falak kiinduló állapotáról, dokumentarista stílusban. Falusi porta - nem habos torta rovatunk jelentkezik. A falak fel vannak vizesedve, és addig, amíg rendbe nem hozatjuk őket, és ki nem száradnak, nem lehet sem normálisan kifestetni, sem berendezkedni (rettenetesen ki vagyok éhezve, nagyon sok ötletem és rajzom van), sem megnyugodni afelől, hogy statikailag rendben lesz az épület.   A vályogfalak vizesedésébe nem annyira ástam bele magam, a téglaházakról azonban, mint ami

Solo sport (születésnapomra)

A hétvégén elmentem futni. Végre, egyedül. Egyszerűen frenetikus, katartikus, elképesztő volt. Pedig az én sportom nagyon nem a futás (hanem a bringa és az úszás). Lehet, hogy ezért is sikerült így. Biztosan az sem véletlen, hogy éppen most szántam rá magam, és éppen a gyerekkorom helyszínéhez nagyon közel.  Egy illatos, madárhangokkal teli erdőben, fejben nagyon-nagyon nyugodtan, és közben a végletekig kihegyezett érzékekkel. Amikor ütemre érkezik le a láb, és tudod, pulzusmérő nélkül is , hogy egyetlen mozdulat/hang elég ahhoz, hogy jöjjön a robbanás. Találtam egy fantasztikus, jobb napokat látott házat. Szándékosan nem vittem telefont, ezért nem tudtam fényképezgetni - így még jobb volt az egész felfedezés. És kösz, bal térdem, hogy nem fájdultál meg - ez, mondjuk, nagy mértékben hozzájárult az élményhez. Kéthetente járunk erre a környékre: hogyan lehet, hogy eddig sosem indultam el? Miért gondoltam, hogy nekem állandóan a kertben kell ücsörögnöm? Miket

Alaprajzi (nem)változtatások II.

- Micsoda házat találtam, atyaég! - szoktam néha gondolni. Pedig még nagyon messze van a vége a felújítási folyamatnak, de a legutóbb is, amikor nagyobb szünet után beléptem, jött az a bizonyos "hazaérkeztem"-érzés. A kert és az alján kezdődő susogó kis erdő is mindig nagyon megnyugtató. És kösz a visszajelzéseket, sokan írjátok, hogy igazán tetszik a ház; nagyon örülök neki - írjatok mindig sok kommentet is! rooibos Attól az egy problémától eltekintve, hogy az utcára néznek a szobák ablakai, fantasztikus az épület tájolása. Egy nyári délutánon, öt óra körül azok a legszerencsésebb emberek, aki a Gerendás kinyitható kanapéján hesszelnek éppen. És helyesbítek: az utcára tervezett hosszanti front sem hiba, sőt: így esztétikus, arányos, és ezért van ilyen klasszul rejtve a verandánk a kíváncsi szemek elől. fények (megközelítőleg) Az utcát kellene a túlzott forgalomtól tehermentesíteni, illetve talán a sebességhatárokat betarta(t)ni - de frankón megy ez ebben a

Mindent fel kell használni #1: gyerekruhák + gyerekszobai dekoráció

Bocs, hogy magamtól idézek, de ezt a mondásomat már a gyerekek is kívülről fújják (mindig szemforgatással körítve): nálunk az az elv, hogy "mindent fel kell használni." Minden ennivalót, minden ruhát, ami már megvan, minden termékmintát, mindent - az a rögeszmém/meggyőződésem, hogy így kevesebb lesz - egyszer - a tárgymennyiség, a pazarlás és a  himi-humi. A #márciusbanmegspórolni küldetés után következik az áprilisi kihívás.    1. Az egyik szombaton egy szuper, Indonéziáról szóló gyerekmúzeumi programra mentünk, és bár majdnem mindig tök ziláltan-kapkodva indulunk mindenhová (amit utálok), most előre készültem. Fantasztikus érzés kikészített ruhák at felvenni, tiszta zen az egész. A képen a kikészített kisfiú-szett látható: egy majdnem teljesen kinőtt , de "felhajtva jó még" farmer és hozzá összeválogatott, meglévő ruhák. Enyhe fokú (hehe) obsessive-compulsive szindrómában jártas lelki társaimnak üzenem, hogy jól látjátok: az alsónemű is "űrös". (

Alaprajzi (nem)változtatások I.

József Attila                 Nyári délután a szobában     Fuldoklik már a széternyedt szoba. A polituros asztal és a székek Vén arca kéksötét homályba réved. Vár rám a lépcső villogó foga. De lenn a fürdő-strandon, a Dunán, Piroscsíkos, vizes trikók feszülnek. - Jó ára van a könnyü tüllnek, A friss szél futkos fodrai után. Nem volna rossz az ódon Óbudába, Ingujjba lenni, vagy nem is ruhába. Kis korcsmában a sört isszák. - Talán Ha én is innék, habzana a szám. Száradt a számpadlása és a nyelvem. Jaj, inni kell, de akkor föl kell kelnem. (1922) Miért tartja magát évtizedek óta a parasztház-kultusz? Mit tudnak ezek a régi házak? Sokan úgy gondolják, volt valami tiszta, romlatlan, természetközeli abban, ahogyan eleink éltek. Ennek az életmódnak a túlzott romanticizálása szerintem ma nem célravezető, de igaz, ami igaz: valamit nagyon értettek a régiek. Ugyan a mi házunk nem klasszikus, hosszúkás, tornácos parasztház, hanem L alakú épület, nyilván ezt is a 2