vidéki városi

Az év végi utazás előtt eldöntöttük, hogy nagyon kevés bevásárlást fogunk végezni a háznál, mert akkor hol a kikapcsolódás, ha mindig boltokba rohangálunk. Ezt az elhatározást, bár most is helyesnek tartom, mindig megbánom, amikor be kell pakolni az utazáshoz, mert először kivitelezhetetlennek tűnik a dolog. Karácsony után is nagyon sokáig hordtam ki és passzíroztam be az alapanyagokat az autóba, mire végre el tudtunk indulni. Nyilván ilyenkor túlkészül az ember, így végül rengeteg ételt haza is hoztunk, de mi nem vagyunk képesek máshogyan csinálni, azt hiszem, és az a része nem rossz, hogy januárban mindenféle van a mélyhűtőben, amit csak meg kell melegíteni. Amikor odaérünk, az első óra mindig azzal telik, hogy tüzet próbálunk csiholni (úgy értem, minimum három kályhában), ezalatt mindent, de mindent kihordunk az autóból a terasz asztalára és a nyári konyhába, és kezdődik a szortírozás: melyik táska hová való. Ha eközben sikerül meginni egy teát/kávét, és elkezd meleget adni a Salgó

     A karácsonyi dekoráció sosem volt az abszolút kedvencem, de tavaly a dobozaimból majdnem mindent használatba vettem; most valahogy jobban inspirált, ha bárhol szép díszítéssel találkoztam, sőt: voltam ablak-spottingolni is, azaz kifejezetten azért sétálni, hogy megnézzem, ki, hogyan készül az ünnepre.        Szuper ötleteket gyűjtöttem, az egyik kedvencem az, amikor minden ablakba egy-egy nagyon szép, egyedi figurát akasztanak ki szép szalagra függesztve, például angyalt, szamarat, szerecsen királyt (semmiképpen sem csillogó-villogó, hanem kb. iparművészeti igényességű vagy s.k. darabokat).      Két közhelyes igazság rám is érvényes: 1. jobban élvezem a készülődést, mint magát az ünnepet; 2. január első hetében azért jólesik majdnem minden, karácsonyhoz kötődő dolgot elpakolni, mert addigra telítődik az ember. Egész télen nagyon szeretem viszont a füzéreket (például a kávézók ablakában is). A legjobb programjaink a következők voltak: pici, emberléptékű, nem végletesen túlárazott a

Valószínűleg most már tényleg fel fogja adni az öt és fél éves telefonom akkumulátora -- tökéletes ébresztő vasárnap hajnalban --, úgyhogy sietek ennek a bejegyzésnek a megírásával. :P      A januárban az a jó, hogy... nem túl sok minden, de az teljesen feldobott, hogy a kedvenc használtruha-boltunkban végre olyan mértékű leárazás volt, aminek hatására nem bűntudattal, hanem egyfajta lazasággal lehetett válogatni, és szerintem H-val irtó jó dolgokat találtunk 200-500 forintokért. A kedvencem egy bordó, a hátán Led Zeppelin-hímzéssel ellátott, hosszú farmering, ami nagyon úgy tűnik, hogy rám várt, de lett még többféle élénk színű, finomkötött felsőm (a hideg időszakban szinte mindig ilyenekben dolgozom), blézerem, pulóverem.     A kávé és főleg a tea szintén jó, még az adventi naptár is teaválogatás volt. Naponta 3-4 teafiltert biztosan leforrázunk, és mostanra rájöttem, hogy ezeknek a herbateáknak az összetevői közül az édesköményt szeretem, az édesgyökeret viszont nagyon nem (és kicsi

A hosszabb téli szünet kimondottan jólesett, mégsem volt elég arra, hogy ide is eljussak, pedig rengetegszer gondoltam, hogy "ezt most kéne megírni, amíg friss az élmény."      Örülök, hogy viszonylag sok minden történt; persze, mindig több programot találok ki, mint amennyi megvalósul, de többnyire el tudtam fogadni, ha a többiek valamelyik ötletemért nem rajongtak (például így mentem el egyedül Zebegénybe sétálni, ami teljesen rendben volt). Jó pár dolog nagyon szépen sikerült, és úgy látom, az emberek komolyan vágynak a közösségi élményekre és a melegségre. Az egyik trükk szerintem, hogy a karácsonyihangulat-gyűjtést jóval hamarabb, akár az adventi időszak előtt el kell kezdeni, akkor a barátok is jobban ráérnek találkozni stb. Idén így fogom szervezni, azt hiszem. A háznál felkerült a bejárati ajtó mellé a macskás agyagdísz, amit régóta őrizgettem.      A pajta környéke is rendezettebb lett: eltüntettük az összefűrészelt hulladékfát (J. nagyon klassz farakást készített a