vidéki városi

Nem csoda, hogy -- az előző posztot leszámítva -- harmincnál is több napja írtam utoljára. (A héten válaszolok a kommentekre is.) Mindig elkezdtem blogolni, de mindig rengeteg volt a munka.  Ha az emlékezetem nem csal, először a beltéri ajtók fehérre festését fejezték be, ezzel párhuzamosan előkészítettük mindhárom szobát a padló lakkozásához: ehhez szükséges volt a bútorok és minden egyéb össze- és kipakolása, ötszöri felsöprés és felmosás. Nálunk így néz ki a tavaszi nagytakarítás: visszamegyünk az alapokig, ha-ha. Arra egyébként nagyon jó volt, hogy átgondoljam, mi kerülhet vissza a szobába. Szuper tabula rasa-érzés. Csak most már ablakot is kéne mosni. (Húsvétra nagyjából ez is meglett.) Finom csiszolás és a szegőlécek padlóhoz szegelése után felkerült a csónaklakk (találtam egész jó áron négyliteres kiszerelésben, így tudtam venni mellé vastaglazúrt is, amit a hátsó ablakokra fogok kenni). A lakkozásra azért volt szükség, mert a keményviaszolajos kezelés ellenére a fa hajópadló kö

Más szavakkal: általános iskolai biológiaszertár-utánérzés a középső szobában.  Szóval, a középső szobát végre megcsináltuk, és úgy írom ezt a bejegyzést, hogy a lányom (akié a szoba) ül az ágy egyik végében, én vele szemben ugyanannak az ágynak a másik végében (bekéredzkedtem melegedni), és teljesen jól elférünk, miközben vállalhatatlan módon paprikás kukoricapufit ropogtatunk almával.  Időközben kiderült, hogy a telefonom memóriája tovább nem bővíthető, ami nagyon rossz hír, de majd valahogyan körbefotózzuk a teret, most érjétek be a fenti, háromhetes werkfényképpel, légyszi. Erről a szobáról azt tudhatja, aki régóta olvassa a blogot, hogy anno konyhaként működött (víz nélkül), itt volt a Salgó tűzhely is, és sokáig sehogy sem találtam hozzáillő stílust (míg egyik oldalán a Vitorlás, a másikon a Gerendás szoba a kezdetektől nevet is kapott). Ennek vége, eldöntöttük, hogy ilyen iskolai-tanulós jellege lesz a Középsőnek: ez adódott, és nagyon beletrafáltunk, azt hiszem. A szoba fő búto