Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2018

A nem csinos dolgok

Megfigyeltétek az új trendet az Instagramon, a Facebookon és a blogszférában? Most az a menő, ha nemcsak csupa irigylésre méltó képet teszünk ki, hanem bátran bevalljuk azt is, amikor rosszul mennek a napjaink. Ha megint (és még mindig) betegek a gyerekek, durván úszik a lakás, miközben egyáltalán nem találjuk az egyensúlyt a magánélet és a munka között. Nagyon együttérzek, I can feel ya meg minden, de számomra ezekben a karikás szemű szelfikben és vallomásos közösségi depizésekben van valami rettenetesen machen, irritáló szépelgés. 




Az illető annyira #nofilter és szókimondó a tekintetben, hogy most miért nagyon rossz, hogy tökéletesen lehet azonosulni vele. Őszintén szólva, az egésznek a szívszaggató, eközben hú, de _bátor_ jellege önmagában is zavar. Legfőképpen pedig az, hogy ez is az anyaság-biznisz része. Lehet, hogy éppen az intellektuális-könyvajánló-jógázó-harcos környezetvédő vonalé, de akkor is az.

Stilizált őszinteségnek érzem, egy nem létező állatfajnak. És szemérmetlennek…

Száraz november

Észrevettem, hogy kisebb megszakításokkal három napja ömlik az eső. Alkoholt pedig soha nem iszom. (Az illumináció szerintem teljesen másban van. :)) Éppen ezért, nem _úgy_ száraz. 

Hanem abban az értelemben, hogy nem szívatom magam fölöslegesen semmilyen potenciálisan/bizonyítottan fájdalmas dologgal. Nem túráztatom a motort (a költő ezzel a képpel többek között a perspektívákra és a dilemmákra utal). 
Megpróbálom a problémákat nem hatalmas léggömbökként a fejem fölött tartani, és rossz szokás szerint, amikor már felszabadultan, lazán lennék, emlékeztetőül beléjük pöckölni egyet.

Kösz, metaforák, ügyes kis allúziók, ennyi elég is volt mára. :P
Mindenféle jó novemberben:
- készítettünk házi granolát. A miénkbe (saját) dió, vörösáfonya, mazsola, kókuszreszelék, zabpehely, méz, vaj és étcsoki került; kb. 1000 forintból lett egy jó nagy doboznyi.

- jól sikerült E. szülinapja. Adtunk decemberben élményre váltható papírt (= koncertjegyet) is, nem csak tárgyakat. Az ALDI-ban kapható, mélyhű…

Improvizált palacsinták (+ hírek)

A blog időközben nyolc éves lett (november 2-án)! Ebből az alkalomból új Facebook-oldalt kapott, mert a régit nem engedték átnevezni - pedig még külön reklamáló levelet is írtam, de akkor már nem egy gép utasított el, hanem maga Sasha (reméljük, nem robot-munkatárs), hogy szerinte a Vidéki Városi megtévesztő cím. Pedig, Kedves Sasha, a világ nem csak fekete vagy fehér... :-) A Vidéki Városi igenis létezik: én magam volnék. 

Gyertek át az új oldalra! Nagy örömömre egy korábbi munka és a tavasszal elkezdett spórolások gyümölcse is beért (ezt megünneplendő, ott voltam ennek a koncertnek a budapesti változatán, és hát, elég jó választás volt), úgyhogy most már nagyon konkrét munkázatokról és a sorrendjükről fogok írni. 

Hiába jön a tél, olyan sokrétű a tennivaló, hogy nem fogunk unatkozni. Tavasztól kezdve pedig élesben fog kiderülni, hogy jól gondoltam-e papíron az átalakításokat. Addig szabályos időközönként öntöm ide az ötleteimet és a rinyáimat, jó lesz?
(Olyan hülye szentimentális vag…