vidéki városi

Az őszi szünetben is rengeteg volt a munka, de hát, a világ egyik legnagyobb közhelye, hogy egy ház körül mindig temérdek tennivaló van -- csak most nem esett jól, hogy nem volt opció: vagy napi sok-sok órában csináljuk, vagy elhanyagoltnak néz ki minden. Most mégis nosztalgiázom: milyen szép volt az az egy hét! Már mindenki megszokta, hogy én vagyok a hajcsár, de valakinek ezt is vállalnia kell. Az idő nagyon finom volt (akkor még...), kissé túl is melegítettem a szobákat, mert van ez a fixa ideám, miszerint egy háznak jót tesz, ha fűtik. Végre elvittem a boszorkányseprűt: olyan, mintha oda találták volna ki. A tökmagot valószínűleg kicsit későn ültettem el tavasszal, ezért nem volt ideje rendesen megérni a termésnek. A méret jó (többféle is van), csak nem eléggé édes, ha megsütjük, de tanultam belőle, és így is nagyon jó kis dekoráció lett. A tyúkól porából emelt sütögető (bejegyzés készül!) az abszolút kedvenc kinti hely, fedett és általában is praktikus, ráadásul stílusában nagyon

Nagyon korán indultunk a háztól. Mivel közelgett Mindenszentek, bevásároltunk minimum négy napra előre, megfejelve egy rövid, első látogatással a közeli kertészetbe, ahol kitűztem magamnak a szabályt, hogy anyagi és időbeli okokból egyetlenegy sövénynek való növényt választhatok magamnak jutalmul azért a munkáért, amit a múltkor említettem.  Ennek eredménye az volt, hogy a hatezer négyzetmétert kétszer jártuk be, elég komoly kétségek között, de a végén -- a nevétől nem függetlenül -- sikerült kiválasztani azt a szépséges borbolyát, amit mutattam korábban. Nagyon jó hely egyébként, és szeretek szaktanácsot kérni ( nem kell feltétlenül örökzöld, viszont mindenképpen bordó levelű legyen, és mindegy, hogy tüskés-e, de fontos, hogy ne legyen nagyon kényes ) hozzáértő és türelmes eladóktól, akik tök jól ellensúlyozzák az én pattogó türelmetlenségemet. Ha órákig nem eszem, nem annyira jó velem egy autóban lenni, így mielőtt még érezni lehetett volna a sebtiben elfogyasztott narancslé és a müz

Kaptam reklámokat tartalmazó leveleket egy külföldi ügynökségtől, amelyekben úgy szólítanak meg, hogy  Dear Rural Urban Team. :D   Ezentúl nyugodtan hívjatok így, ha kerestek. Na, de nem erről akartam írni, hanem arról, hogy Good morn' or evening Friends*, Here's your friendly announcer. I have serious news to pass on to everybody: a karácsonyi készülődés elkezdődött a városban. Mit elkezdődött: teljes gőzzel csillog-villog, csilingel és nyomul minden üzlet, as of yesterday . A hír az, hogy ebben nem kell részt venni; teljesen normális nem állandóan és eleve nem túl sokat vásárolni, ami nagyon felszabadító érzés, folyton emlékeztetem magam rá. Én, mondjuk, többnyire élvezem, hogy mások professzionálisan feldíszítik a középületeket, ráadásul olyan mértékben, hogy nekem nem kell kiaggatnom semmit a saját otthonunkban, csak akkor, ha jólesik. Erről jut eszembe, mindig akkor gyújtják meg kapcsolják fel a kandelábereket a belvárosban, amikor van fél órám E. különórája miatt, és ily

Az őszi szünet első napján Zebegénybe utaztunk emeletes vonattal,  hátizsákkal és  az addigra elengedhetetlenné vál(l)t Flector Forte krémmel, valamint hatszáz másik emberrel együtt, akik pontosan ugyanezt az úticélt tűzték ki előző este.  Szerencsére, ők azután nagyrészt a hegyoldal felé vették az irányt. Én rétesezni akartam, illetve évek óta szerettem volna megnézni a Szőnyi István Emlékházat, és most végre sikerült. Utóbbit mindenkinek melegen ajánlom, a külön megnézhető kisfilmmel és a Mr. Schwarz-hasonmás macskával együtt.  Az előbbit, a rétesházat többszöri próbálkozás alapján egyébként nem annyira; igazán nem akarom leszólni, és lehet, hogy csak én vagyok végtelenül elkényeztetve, de a falunkban olyan mennyei réteseket szoktunk kapni, hogy -- amikor éppen levegőt kaptam az eszeveszett fájdalomtól -- kifejezetten gyengének éreztem a felhozatalt (meg túlságosan sósnak, a tölteléket túlfőttnek stb.). Úgyhogy, lehet, hogy monopolhelyzetükben inkább ők vannak elkényeztetve (kb. mind

Ma blogszületésnap van! Tizenegy éve él ez a felület, és az az érdekes, hogy mostanában többször eszembe jutott, hogy visszakeressek valamit rajta, ha éppen nem tudtam felidézni, mikor mi és hogyan történt. Úgyhogy, mondhatjuk, hogy betölti az építési napló funkcióját is, nemcsak a hobbim iránti rajongásom öntöm ki ide. borbolya Nagyon szeretem, amikor úgy tudom alakítani a napjaimat, hogy jut idő a blogírásra. Ma egyébként egyáltalán nem itt kellene ülnöm, mégis megengedtem magamnak ennyi fegyelmezetlenséget, mert olyan jó, hogy van kedvem tizenegy év után is írni.  Az őszi szünet nagyon jó volt. Persze, akadtak nehézségek (napokig iszonyatosan fájt a vállam & más miatt is feszült voltam), viszont most átfilterezem ezeket, és inkább a csodás élményekről fogok írni a héten, lehetőleg két bejegyzésben, mert nekem is erre van szükségem, és szerintem nektek, az olvasóknak is ez a legjobb. Felvillantok néhány képet elöljáróban. Sőt, küldök dalt is* (a bivalyerős gyógyszer mellett, gond