Ugrás a fő tartalomra

Lazán összefüggő I.

Az elmúlt napjaim fénypontja mi is volt? Mondhatnám, hogy biztosan nem a bogyósgyümölcs-ízű gyerekpezsgő, amit szilveszterre fogyasztottam el egészen kivételesen remek társaságban, de az a helyzet, hogy az is nagyon jólesett, a sok fulladozó röhögéssel együtt.

Az év végétől haladok visszafelé, mert csak így tudom felidézni a dolgokat, sőt, néha csapongok is majd, mert nem tudom fegyelmezni magam.

Szóval, hol tartunk?

Nincs gázfűtésünk.

Azért nincs, mert nincs gázcsonkunk se', a gerincről való leállásunk se'. Ez, persze, csak egy vagon föld kiásatása és egy kisebb vagon pénz kifizetése után derült ki. Van drágán vett mérnöki rajzunk is arról, akkurátusan és méretarányosan a helyszíni rajzra vetítve jelezvén, hogy - legalábbis virtuálisan, a nyilvántartásban - hol van (ha már a földben, ugye, nincs). Azzal nyugtatom magam, hogy a cserépkályhás fűtéssel is spórolunk valamennyit, khm. Tehát azzal, hogy nincs temperáló fűtésünk, alapdíj meg mindenféle.

Anekdota ide:

Pakoltuk a fát egyik délután, a sötétben, mert mikor máskor kellene rozsdás szögekkel teli fadarabokat hordani az ólba, mint a csillagos ég alatt hattól hétig, és megkérdeztem a faluból származó segítőmet, J-t, hogy ugye, nem lőnek a távolban? Mert hallok valamilyen dörgést a határból, és nemcsak utálom a vadászatot, hanem nagyon félek is tőle, mire J. körülkémlelt, megállapította, hogy "tüzijáték lesz az," meg egyébként is, tette hozzá,

"lóf.szt kő' fé'ni"

-- és ez ott, akkor a nyelvi regiszternek, a keresetlenségnek és az adekvát mondanivalónak olyan tökéletes elegye volt - egy archaikus gyöngyszem -, amitől rögtön jobban éreztem magam, és hordtam tovább vigyorogva a szöges fadarabokat a vaksötétben. 

Tényleg, minek az a sok félés az életben; teljesen hiábavaló mind.



Van vörösfenyő hajópadlónk.

Igazán nem akarom túlsztárolni, de az az igazság, hogy ez lett a ház egyik ékszere. Jó sokat küzdöttem is ér(et)te, de megérte az összes telefont, aggódást, kutatást, rögzítő kapcsokért különféle fatelepekre való rohangálást, cipelést és gondolkodást.

Sosem fogom elfelejteni, hogy két hónapig a hatméteres padlók képezték a Gerendás szoba átlóját, és voltak az éjjeliszekrényem, mert ott tároltuk őket (miután az autópályán a Pitagorasz-tétellel kiszámoltam, hogy szerintem be kell férniük, és valahogy be is passzíroztuk őket az ablakokon át), hogy megszokják a szoba hőmérsékletét és páratartalmát.

Az év végére helyére került tehát a hajópadló, és nagyon sokat számít otthonosság-érzetben.

Sőt, az elmúlt napokban már le is kezeltük egy rétegben színtelen keményviaszolajjal, ami egyelőre szuper anyagnak tűnik, úgyhogy eggyel érettebb árnyalata lett a fának, és talán így még szebb.






Megjegyzések

  1. Szia, most találtam me a blogod és épp hasonló felújítás projektben vagyunk mi is épp. A hajópadló beszerzési forrását és szélesség/ vastagság méreteket megkérdezhetem? Köszönöm. PS. Nagyon tetszik, amiket eddig láttam, elég hasonló az ízlésünk. Dia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Dia, kb. 16 mm széles, 20 mm vastag és Erdrol származik, a Salix Lignumtol. Örülök, ha tetszik és sok sikert a felújításhoz! Ha van blogod vagy házas Instagram-oldalad, belinkeled? 🙂

      Törlés
    2. Köszönöm, meg is néztem őket. A honlapon csak luc és borovi hajópadlót látok náluk, akkor ezek szerint ezt egyedileg nektek csinálták? Mondjuk a hossz is általában 4 méter szokott lenni, 6 méterest még sehol sem láttam. Az insta oldalam ez: https://www.instagram.com/diakockak/ itt van minden vegyesen, de a highlightokba betettem a felújítós sztorikat, "project shanti" néven fut. Most fognak majd felpörögni az események, úgyhogy lesznek hamarosan újabbak.

      Törlés
    3. Szia Judit! Mea culpa, mea culpa, sokáig nem olvastam blogodat. Kicsit sűrű volt életünk, majd elmesélem valamikor. Ez a vörös fenyő csodálatos. Roy is meglepődött, hogy 6m hosszú léceket lehet venni. Mi is 4m hosszúakkal dolgoztunk a renoválás idején. Gondolom fent a méreteknél 16cm széles, nem 16mm. :)

      Törlés
    4. Ja, és elfelejtettem megkérdezni, hogy megoszthatom-e a fenti anekdótát a FB-on? Persze minden név és egyéb info nélkül, de a mai stresszes világban, biztos többen jókat röhögnének rajta.

      Törlés
    5. Igen, igen, 16 cm széles, kösz a javítást! Dioda, igen, egyedileg történt.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p