Ugrás a fő tartalomra

Változások

Szerző:

 Nagyjából húsz percem van írni, lássuk, mire elég.

Tegnap reggel gyorsan lőttem egy képet az előszobában, és bár be is mozdult, a tükör sem elég tiszta, a cementlap csiszolatlan, nem vagyok már éppen húszéves, a pufimellény az esőkabát alatt pedig enyhén szólva előnytelen, eléggé büszke vagyok rá.

A fotó jól tükrözi, hol tartunk 2018. tavaszához képest.

Felkerült a falra a H.-tól kapott, vaskeretes tükör, fehérek a falak, mert eltüntettük a tapétát és a PVC-padlót, a helyén a radiátor és a két lámpa (a mennyezetit lomtalanításkor az utcán találtam), a szobába benézve látszik az új hajópadló.

Pontosan tudom, mi hiányzik még innen (pl. a szennyespad & a dekoráció), és azt is, mivel tenném túlzsúfolttá.

Pontosan tudom, mennyi áldozatot követelt eddig a ház, és azt is, hogy mennyi élményt, tkp. egy újfajta életstílust adott, amelyik inkább dolgos és küzdelmes, mint láblógatós és lazulós, de ennek a pszichés és fizikai előnyeit próbálom szem előtt tartani, nem azt, hogy mennyire baromira kimerítő.

Nagyon örülök, hogy ha valaha költekezem, az ma már kimerül a kályhára való zománcfesték vagy a könyök füstcső (?!?!) megvásárlásában. Két éve, a felújítás kezdete előtt felírtam magamnak, hogy "irányítsuk a libidónkat a házra és a kertre", és ez fokozatosan sikerült is. Sokkal értelmesebbnek tartom, mint a korábbi (pénzügyi) tendenciákat.

Azt hiszem, korábban sem voltam egészen fogalmatlan a ház körüli munkákat illetően, de mostanra tényleg elsajátítottam egyfajta vidékiházas szemléletmódot: mit kell először/legközelebb rendbe tenni, ezt vagy azt hogyan lehet egyszerűbben megoldani, milyen anyagot kell keresni hátul, hátha azzal be lehet foltozni egy lyukat stb. Mindent fel kell használni, Pro Level.





Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk