Ugrás a fő tartalomra

Méret, arány

Miért gondolom úgy, hogy túl nagy a ház?


Ugye, az nem eléggé erős érv, hogy az első két itt töltött hétben mind a Gerendás szobában aludtunk, és szuper volt? (Biztosan ebből lesznek egyszer a szép emlékek.) Persze, időnként borzasztó nagy szükségem lett volna a háborítatlan személyes teremre, az viszont nem adatott meg.

Úgyhogy, mondok egy földhözragadtabb indokot:

ha például télen az egész házat ki akartam volna fűteni, öt kályhát kellett volna folyamatosan rakni fával. Aki követi a történetet, tudja, hogy a gázfűtés még a kanyarban sincs, illetve talán éppen ott tart. Mivel 

nem vagyok én fűtő,

végül nem így csináltam, de azért döbbenetes. Eközben pedig eléggé megnyugtató érzés, hogy meg lehetett volna valósítani, mert ott van a

  • a Gerendásban a barna fix cserépkályha,
  • a Vitorlásban a zöld hordozható*,
  • H. szobájában a nagyszüleim házából 350 km-t utaztatott kis barna,
  • a fürdőben a világosbarna hordozható,
  • a nyári konyhában pedig a Salgó tűzhely.

*Hordozható cserépkályha: klasszikus oximoron. Több életerős férfit láttam már (és segítettem föl a földről) kigúvadó szemekkel és komoly sérvgyanúval, aki megpróbálta megmozdítani, hogy majd ő egyedül.

Azt tesszük, amit régen is tettek a családok: bizonyos szobákban nem lakunk.

Szóval, még most, áprilisban is van ún. lezárt (=nem fűtött) helyiségünk, mégpedig a Vitorlás (25 m2) és a nyári konyha-ex-spejz (20 m2). És nem is nagyon hiányoznak per pillanat. Tehát, lazán elvagyunk ötven négyzetméteren. Ehem.

A napokban, mondjuk, amikor végignéztem a nyugágyból az L alakú épületen, lelki szemeim előtt ismét megjelent, hogy hová fog eljutni talán nem is olyan sokára, elöntött a büszkeség, hogy "de szép arányú és hatalmas ez a ház, és milyen baromi ügyes voltál, hogy megtaláltad, Judit." 

Velem az egyik baj, mint tudjuk, az extrém belelátás képessége - hogy az indokolatlan optimizmust ne is említsük -, úgyhogy, dicsérjük csak nyugtával a napot (meg a házat, meg magunkat), mondja a józanabbik felem egy lassan egyéves, azért igencsak sok szívással tarkított felújítás végefelé tartva.

Apropó, felújítási munkálatok és méret: ez a második érvem. 

Kb. bele lehet rokkanni egy száznégyzetméteres ház villany-újraszerelésébe, kifestetésébe, aljzatbetonozásába. Nálunk lehetne egy normális fürdő, esetleg néhány teljesen ugyanolyanra utángyártott, új faablak, ha nem zabálta volna fel az összes pénzt a sok, időközben felmerülő munka és alapvetően az, hogy a háznak nagyon nagy felületei vannak, és a padlókezelő szertől kezdve a glettanyagig mindenből irtó sokat kellett és kell vásárolni.

A harmadik érvem ebből kifolyólag az, hogy a ház nagy is, régi is, és ez a kettő együtt elég sok érdekes meglepetést tartogat, általában a viccestől a sokkolóig terjedő skálán. :)

Ezek a mindenféle szekrényekből kidőlő csontvázak mindenhol jelen vannak.

Kinyitsz egy ajtót, és ott.

Felfedezel egy titkos padlásfeljárót, és ott.

Megkapirgálod a terasz faléceit, és ott.

Amikor pedig a csontvázak nem metaforák, akkor kellemetlen, elkerülhetetlen, a legrosszabbkor kellő százezrek. 




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p