Ugrás a fő tartalomra

A vész kitört

Szerző:
A múltkor nem úgy értettem az Előszó felidézését... A kert és a tavasz miatt használtam az önkényesen kiragadott részleteket. Nem gondoltam, hogy megírom a bejegyzést, és néhány napra rá - mint egy elszabadult varázsige - a szó legkomolyabb értelmében vett zseniális vers többi részének összes apokaliptikus szörnyűsége valóra válik. Vagyis, lehetséges, hogy a tudatalattim már akkor sejtette ezt a fordulatot.


A szomorú és öreg Föld megrázó és elszomorító reakcióját.

Pánikszerű bevásárlás után a házhoz jöttünk, és nagyon, nagyon boldoggá tett az a huszonvalahány fokos pár nap a múlt héten, a tér, a levegő; óriási a kontraszt a városhoz képest. Nem volt nálam lelkesebb bozótirtó a környéken napokon át. Mostanra, persze, kikészítettem a karom, a könyököm, a derekam és a vállam, de mivel éppen két harmincegyes talp tapos finoman és istenien a hátamon, kibírom ezt is.

Nem állítom, hogy házifeladat-hajcsárként és programfelelősként maximálisan teljesítek, de vannak jobb félórák, fejlődések és sikerek is. Az elszakadó cérnák mellett gurgulázó nevetések. Mindig reméltem, hogy jó a humorérzékem, de hogy ennyire.... Komoly sikereim vannak e téren.

Biztosan a kert az oka annak, hogy nem szoktunk hosszan képernyőzni, csak ha iskolai cucc miatt muszáj, illetve este valamennyit. Hiába vagyok felnőtt, nem videózhatok, nem blogolhatok kedvemre, viszont kilenc-tíz órát vagyunk kint napközben, ha nem tép ennyire a szél, mint az elmúlt napokban. 

Senki ne értsen félre: nagyon messze áll tőlem a "hú, de szerencsések vagyunk, amiért nem vagyunk a lakásba zárva" kérkedés, az pedig nagyon tetszik, hogy megkönnyítendő a karantén-létet, bőven vannak streamelt zenei események (köztük a kakaó-, ami egy "gmail-koncert" volt [E.]), mese- és más szövegfelolvasások, kicsit el is vesztettem a fonalat a mentéseikkel, és tervezem, hogy majd pótoljuk a nézést és hallgatást (lesz itt még rossz idő...), de most erősebb és fontosabb a szabadságérzés, azt hiszem.

Kézzel mosunk, hatszáz dolog nincsen kész a házon, és fogalmam sincs, mikor lesz kész ebben a bizonytalanságban, de akkor is...




Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk