Ugrás a fő tartalomra

A vész kitört

A múltkor nem úgy értettem az Előszó felidézését... A kert és a tavasz miatt használtam az önkényesen kiragadott részleteket. Nem gondoltam, hogy megírom a bejegyzést, és néhány napra rá - mint egy elszabadult varázsige - a szó legkomolyabb értelmében vett zseniális vers többi részének összes apokaliptikus szörnyűsége valóra válik. Vagyis, lehetséges, hogy a tudatalattim már akkor sejtette ezt a fordulatot.


A szomorú és öreg Föld megrázó és elszomorító reakcióját.

Pánikszerű bevásárlás után a házhoz jöttünk, és nagyon, nagyon boldoggá tett az a huszonvalahány fokos pár nap a múlt héten, a tér, a levegő; óriási a kontraszt a városhoz képest. Nem volt nálam lelkesebb bozótirtó a környéken napokon át. Mostanra, persze, kikészítettem a karom, a könyököm, a derekam és a vállam, de mivel éppen két harmincegyes talp tapos finoman és istenien a hátamon, kibírom ezt is.

Nem állítom, hogy házifeladat-hajcsárként és programfelelősként maximálisan teljesítek, de vannak jobb félórák, fejlődések és sikerek is. Az elszakadó cérnák mellett gurgulázó nevetések. Mindig reméltem, hogy jó a humorérzékem, de hogy ennyire.... Komoly sikereim vannak e téren.

Biztosan a kert az oka annak, hogy nem szoktunk hosszan képernyőzni, csak ha iskolai cucc miatt muszáj, illetve este valamennyit. Hiába vagyok felnőtt, nem videózhatok, nem blogolhatok kedvemre, viszont kilenc-tíz órát vagyunk kint napközben, ha nem tép ennyire a szél, mint az elmúlt napokban. 

Senki ne értsen félre: nagyon messze áll tőlem a "hú, de szerencsések vagyunk, amiért nem vagyunk a lakásba zárva" kérkedés, az pedig nagyon tetszik, hogy megkönnyítendő a karantén-létet, bőven vannak streamelt zenei események (köztük a kakaó-, ami egy "gmail-koncert" volt [E.]), mese- és más szövegfelolvasások, kicsit el is vesztettem a fonalat a mentéseikkel, és tervezem, hogy majd pótoljuk a nézést és hallgatást (lesz itt még rossz idő...), de most erősebb és fontosabb a szabadságérzés, azt hiszem.

Kézzel mosunk, hatszáz dolog nincsen kész a házon, és fogalmam sincs, mikor lesz kész ebben a bizonytalanságban, de akkor is...




Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p