Ugrás a fő tartalomra

5+1 költséghatékony újévi szokás

A 2020. év arról fog szólni, hogy még okosabbnak kell lennünk anyagilag. Nem hiszem, hogy az építkezés alatt bármikor extravagancia lett volna jellemző a költéseinkre, de van mit kompenzálni: volt itt a csalóktól kezdve a "sajnos, hölgyem, mégis magasabb lesz az anyagköltség"-en át a váratlan csőtörésig minden. Észrevettétek, hogy az új alapegység a "százas"? Úgy értem, a százezer forint. Abban számol szinte mindenki, ami ugyan viccesen nem korrelál az átlag magyar életszínvonallal, de erre (majdnem) mindenki magasról tesz.


Úgyhogy, az év eleji lendülettel, bevallottan az Instagramról és a YouTube-ról inspirálódva összegyűjtöttem a kedvenc öko-spórolási tippeimet, közülük is azokat, amiket nemcsak nézni szoktam (meg hümmögni rájuk, hogy milyen menők), hanem amiket effektíve csinálunk is.

1. Szilárd sampon 🧼

Köszönöm M-nek, V-nek és Sz-nek, hogy kitalálták a gondolatomat, és szilárd sampont meg balzsamot ajándékoztak nekem karácsonyra!

2. Mosótojás + ecet 🥚🧴

Ezekkel mosunk. Van ez a műanyag, lyukacsos, tojás alakú tároló, amiben kétféle golyó van, és egyszerűen a mosógép dobjába kell tenni, az ecetet pedig az öblítőtartályba. Várom, hogy a tojás behozza az árát, ami maximum egy év.

3. Kultúra - alkalomra 🎼

Ezen a hagyományos középosztály biztosan berzenkedne, de mit tegyek, ha ez van. Sőt, ha őszinte akarok lenni, már jó ideje ez van: egy komolyabb koncertjegyet csak rendkívüli költségvetési tételként tudok beiktatni; nincs olyan, hogy "kultúrára elkülönített összeg." Természetesen nagyon el akarok jutni oda, hogy legyen ilyen összeg... ezért meg kell találni azt a lyukat a költségvetésben, ahol valami sokkal kevésbé fontos dologra folyik el a pénz. Szerintem sokan vagyunk ezzel így.
Jelenleg karácsonyra vagy születésnapra adunk nagyobb értékű kulturális terméket ajándékba.


a csempeátvételi raktár mellett

Egy biztos: számomra tényleg ünneplésszámba mennek ezek az alkalmak. Amikor nem cementeszsákokat pakolok arrébb, hanem Chick Coreát hallgatok élőben. Mondjuk, őt idén valószínűleg pont nem fogom, de értitek.

4. Egy adag ételt megeszünk, egyet lefagyasztunk későbbre 🥘

Ó, mindig is ezt kellett volna csinálni. Imádnivalóak a nem főzős napok, és a többet főzős napok is élvezetesek, mert az ember tudja, hogy csak egyszer fog bevásárolni, elmosogatni stb.

5. Lett egy pitekészítő gépünk

Akciósan, párezer forintért, meg amúgy is karácsonyi ajándék volt, úgyhogy az áráról nem illik beszélni, de a lényeg, hogy a két ünnep között beüzemeltük, és ilyen hét nyelven beszélő minipitéket sütünk vele azóta. 🥮🥮🥮🥮 Öt perc alatt négyet tud elkészíteni, és odáig vagyunk meg vissza. Pedig nem is volt sokféle hozzávalóra keretünk, eddig három változat készült:

🍎almás-fahéjas
💛pestós-tofus
💚spenótos

Kb. ötven-hetven forintba kerül egy ilyen pite házilag elkészítve. Remélem, nem unjuk meg hamar, mert zseniális.

+ 1 📱💸📑

Adósságvisszafizetésről és havi költségvetés készítéséről szóló videókat nézek/hallgatok a régi fast fashion- és egyéb online vásárolgatós oldalak görgetése helyett. És, bár nekem is nehéz elhinnem, ahogy ezt írom, de jók! Nagyon jók! Sokat tanulok belőlük és tökéletes kikapcsolódás is. Mondjuk, most eljutottam arra a szintre, hogy betéve tudok néhány visszatérő frázist ("cut cable," "debt snowball," "the borrower is slave to the lender"), de mindig vannak újabb témák. Arról nem is beszélve, hogy így tudok vasalni vagy ruhákat hajtogatni, mert hangoskönyvként használom őket.

Most ezek a legizgalmasabb hétköznapi újdonságok.

Nektek milyen környezetbarát / pénztárcakímélő ötleteitek vannak 2020-ra?

óévbúcsúztató séta 






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...

14. blogszülinap

Ma, akárcsak 2010-ben ugyanezen a napon, két bejegyzést írok, hogy így ünnepeljem ezt a felületet és azt a sok mindent, amit attól kaptam, hogy tizennégy éve írok online naplót. :-) Utána viszont lehetséges, hogy tartok egy kis szünetet, mert van néhány időigényes dolog, amire jobban kellene koncentrálnom most, mint erre a hobbira.  Az a "probléma," hogy mivel mostanában újra szeretek blogot írni, ha van szabadidőm, automatikusan az jut eszembe, hogy befejezzem a megkezdett bejegyzés-vázlatokat, holott igazság szerint okosabb lenne most mást gyakorolni. Addig is, amíg visszatérek, néha benézek majd: írjatok kommentet akár ide, akár más posztok alá, válaszolni fogok rájuk! Akkor jöjjön néhány narancsos árnyalatú fotó és a rövid beszámoló arról, milyen az őszi szünet a háznál. H. szalagavatója után jó beteg lettem -- nem lepett meg, a sorozatos nem alvás nyilván megtette a hatását --, úgyhogy az egész hét torokfájással és náthásan telt. Egyedül azért tudtam dolgozni, mert H.  h...