Ennek a bejegyzésnek a létrejötte egy az egyben annak köszönhető, hogy a városban kánikula idején nem lehet aludni. Én legalábbis szinte egyáltalán nem tudok. Amíg a vidéki éjszakákhoz képest tizenöt fokkal magasabb hőmérséklethez akklimatizálódom, és amíg le nem töltődik végre az aktuális lakberendezési magazinom, megírom azt, amit régóta szeretnék már*.
(*Van egy-két témafelütés a blogon, amelynek a folytatását a pszichológiai és személyes vonatkozása miatt tologatom magam előtt, bár biztosan sok tanulsággal fog járni, ha a saját magam -- nyilvánvalóan felszínes -- kutatásai, olvasmányai alapján, a saját magam színvonalán azoknak a bejegyzéseknek a második részét is megfogalmazom egyszer. Ezek az aszimmetrikus viszonyokról és a plátói (ház)szerelmekről szóló posztok. Tartozom magamnak annyival, hogy megtegyem ezt. Pozitív felhangokkal, remélhetőleg. :-) Annál is inkább, mert akármilyen bizarrnak tűnik is első hallásra, az említett bejegyzésekben vázolt automatizmusoknak az ingatlanokhoz kapcsolódó döntésekben is komoly szerepük van. Elöljáróban annyit, hogy a közös nevező, bárcsak tudtam volna sokkal korábban, az Infatuation.)
Ami viszont színtiszta öröm, játékosság és pozitív felismerés, az a Latte Faktor-fogalom alkalmazása az építkezés alatt. Egyfajta nézőpont, amit nem kell mindenáron magunkra erőltetnünk, de sokat profitálhatunk az alkalmazásából.
A Latte Faktor, ahogyan az első bejegyzésben vázoltam, a költségvetésünknek egy olyan szegmensére irányítja a figyelmet, amelyik első pillantásra jelentéktelen összegekből áll, ám, ha szisztematikusan vizsgáljuk, kiderül, hogy a sok aprónak tűnő, hétköznapi luxus sokra megy: a rendszeresen megvásárolt (túlárazott) tejeskávé (macaron, kókuszgolyó, smoothie, ásványvíz stb.) ára összeadódik, és az évek során milliók vándorolnak ki a zsebünkből.
Mint a zseniális formulákkal általában, a Latte Faktorral is az a helyzet, hogy számos élethelyzetre alkalmazható, így a házfelújításra is.
Ha semmi másra nem jó, mint arra, hogy tudatosabb döntésekre késztessen, máris sokat spórolt nekünk ez a kis hasznos, populáris közgazdasági fogalom.
Melyek azok a kis összegek, amelyekkel nem szívesen bíbelődünk, amikor elkap a gépszíj, és beindul a felújítás?
Összegyűjtöttem a saját házunkkal kapcsolatban a Latte Faktor-gyanús helyzeteket és költségtételeket. Mivel az építőiparról beszélünk, ötszáztól többszázezer forintig terjednek a szóban forgó összegek.
Észrevétlenül növeljük a saját költségeinket:
- ha nem használjuk rendszeresen az ár-összehasonlító oldalakat, mielőtt megrendelnénk egy terméket;
- ha nem használjuk az online piactereket, mielőtt megrendelnénk egy terméket (hátha éppen ránk vár az az ablak a Jófogáson féláron);
- ha nem kérdezünk körbe a helyi ismeretségi körben, mielőtt megveszünk valamit, ami mindössze három hónapig fog kelleni;
- ha azokat az anyagokat is fuvarossal szállíttatjuk házhoz, amelyek egyébként gond nélkül beférnek az autónkba;
- ha nem hallgatjuk meg a barátaink, ismerőseink ötleteit, tippjeit, tanácsait;
- ha a segédmunkáért is szakmunka-árat fizetünk (pl. padlófelbontás esetén, illetve késő bánat: falbontás esetén);
![]() |
a Gerendás szoba a padló felbontása után |
- ha a falból kibontott tégla a sittbe kerül;
- ha a faanyag, a papír, a visszaváltható üveg és a PET-palack a sittbe kerül;
- ha nem fogjuk saját kezünkbe olykor a lapátot/kőműveskalapácsot/fűrészt;
- ha mi magunk nem veszünk részt a nagytakarításban, lomtalanításban;
- ha sokszor járunk "le" az építkezésre autóval mindössze egy-két napra;
- ha nem kérünk több árajánlatot egy adott munkára;
- ha nem vesszük komolyan az mfkh = mindent fel kell használni elvet (én most például a garázsban talált nádköteget fogom feltetetni a nagykapura, azér' se veszek újat);
- ha 200 km-ről hozatjuk el a saját bútorainkat (ez nehéz ügy; még nekem is szoknom kell a gondolatot);
- ha nem engedünk a negyvennyolcból (esetünkben ez a padlófűtés elsiratása és kompromisszumként a radiátoros fűtés elfogadása volt, de abban reménykedem, hogy nyertünk vele egy kis luxust, majd megírom);
- ha fél zsák anyagokat hagyunk elázni, tönkremenni, vagy kidobjuk őket;
- ha a brigádok munkája végeztével nem nézünk körül, hogy nem hagyták-e kint a székeket, nem tették-e el véletlenül a lapátunkat stb. (nem gonoszságból mondom);
- ha nem leltárazzuk rendesen, hogy milyen szerszámokat, hasznos alapanyagokat hagytak ránk a házzal együtt (hiába vettem, mert nekünk például, mint kiderült, mégis volt ásónk, és mondanom sem kell, hatszor jobb, mint az új);
- ha nem tervezzük meg előre, hogy mit fogunk enni, hanem a kisboltból veszünk butaságokat, vagy étkezdékbe járunk (benzin, idő, pénz);
- ha nem töltjük fel előre az (ásvány)vízkészleteinket;
- ha nem hasonlítjuk össze a környékbeli tüzépek árait a nagyobb anyagrendelések előtt (legutóbb 20.000.- forint volt a differencia, sosem gondoltam volna);
- ha törzsvásárlóként nem próbálunk meg kedvezményt elérni az építőanyag-lerakatokban (ha 8%, akkor annyi, de az is valami);
- ha készpénzfelvételkor nem azt a (saját bankunkhoz tartozó) bankomatot használjuk, amelyik kedvezményes tarifával számol, hanem hagyjuk, hogy megsarcoljanak minket (többször húztam fel magam ezen).
Egyelőre ennyi. Természetesen nincsen nálam a bölcsek köve, a jó pap is holtig tanul (a saját hibáiból), illetve, minden jó, ha a vége jó és egyéb, idevágó közmondások. :-)
Arra kérlek titeket, hogy egészítsétek ki a listát a tapasztalataitok alapján!
(A rajzot köszönöm A.E.D.-nek)
Ha nam csinálunk ütemtervet
VálaszTörlésHa nem használjuk fent említett ütemtervet
1. arra hogy több különböző időben szükséges anyagot egy nagy teherautón egyszerre szállíttassunk le
2. mindenféle szakit jó előre foglaljunk le
3. tudjuk mi kell később és ha látjuk akciósan, azonnal vegyük meg. stb
<3 <3
Köszönöm, szuper kiegészítés!
Törlés