A blog időközben nyolc éves lett (november 2-án)! Ebből az alkalomból új Facebook-oldalt kapott, mert a régit nem engedték átnevezni - pedig még külön reklamáló levelet is írtam, de akkor már nem egy gép utasított el, hanem maga Sasha (reméljük, nem robot-munkatárs), hogy szerinte a Vidéki Városi megtévesztő cím. Pedig, Kedves Sasha, a világ nem csak fekete vagy fehér... :-) A Vidéki Városi igenis létezik: én magam volnék.
Gyertek át az új oldalra! Nagy örömömre egy korábbi munka és a tavasszal elkezdett spórolások gyümölcse is beért (ezt megünneplendő, ott voltam ennek a koncertnek a budapesti változatán, és hát, elég jó választás volt), úgyhogy most már nagyon konkrét munkázatokról és a sorrendjükről fogok írni.
Hiába jön a tél, olyan sokrétű a tennivaló, hogy nem fogunk unatkozni. Tavasztól kezdve pedig élesben fog kiderülni, hogy jól gondoltam-e papíron az átalakításokat. Addig szabályos időközönként öntöm ide az ötleteimet és a rinyáimat, jó lesz?
(Olyan hülye szentimentális vagyok, hogy néha felmerül bennem: nem fog-e nagyon hiányozni ez a hőskor, amikor csak retro heverőink vannak még, pufimellényben főzök a dermesztően hideg konyhában, meg a lepergett vakolatot nézzük, és a gyerekek mindenféle állatot látnak bele az amorf alakzatokba.)
Addig is, ünnepelném kicsit az idei őszt, mert rengeteg élményt és napsütést - és gereblyéznivalót, hehe - adott.
 |
| heliwón tök |
Van már rutinunk a pakolásban, és lettek kedvenc, gyorsan előállítható ételeink is, köztük több olyan, ami igazán csak a Háznál ízlik, de ott nagyon.
Reggelire például az amerikai palacsinta - ezt én kezdtem el egyszer, amikor nem volt otthon kenyér; azóta már H. is ráérzett, hogyan kell összedobni. (Egyébként is hatalmasat fejlődött a sütés-főzés terén, öröm nézni. Annak ellenére, hogy nagyon improvizatív, a legtöbbször irtó finom is, amivel előáll. Teljes halloweeni menüsorral, például. Tök jó hangulatot teremtett /pun intended/.)
Mert mi a palacsinta?
Az ember fog mindenféle maradék lisztet, banánt, összekeveri őket, kicsit növeli a térfogatot, kitalál valamilyen feltétet, és kész. Tudom, hogy ez nagyon ismert recept; ami nekem újdonság volt, hogy tényleg csak az állagra kell figyelni igazán; azon túl a lehetőségek tárháza végtelen.
Leírok néhány változatot, ami nekünk nagyon ízlett:
(jobb híján) finomliszt
kókuszliszt
zabpehely(liszt)
kölesliszt
kukoricaliszt
lenmagliszt
(a fentiekből összesen két bögrényi)
1/2 teáskanál sütőpor
2 teáskanál cukor/más édesítő
1 csipet só
1 banán, villával összetörve
1 tojás / 2 ek. csicseriborsóliszt
1-2 dl bármilyen tej
1 dl joghurt
1-2 löttyintésnyi szódavíz
1-2 evőkanál olaj
Ezekből sűrűn folyó tésztát keverünk; ha kell, még teszünk hozzá lisztet.
A mi trükkünk már csak annyi, hogy a kerámialapos delimano főzőlapon egyrészt nagyon sok kis palacsinta készül egyszerre, másrészt a sütéshez egyáltalán nem használunk olajat.
A tetejére a legutóbb vajon, kis fahéjjal, citromlével és édesítővel megpárolt, reszelt alma került, mert nem volt más; de ettük korábban dióval + körtével + mézzel is. Nem tudom, melyik volt a jobb.
Nálatok mi újság?
És mi volt a reggeli? :P
Hű de rég nem voltam itt. Hát nekem is kicsit sűrű az őszöm. Hát a reggeli az nálunk nagyon unalmas, mert kivéve egy-két napot, minden hónapban ugyanaz: cornflakes, dió (vagy mogyoró, vagy mandula), friss vagy kompót gyümölcs vagy tejjel (Roy) vagy zabitallal (én). Ha véletlenül ehhez nincs kedvünk akkor vagy porridge (zabkása), vagy scrambled eggs (tejes rántotta), vagy esetleg a fentiek kombinációja három fogásos angol reggelibe. Utóbbit, azt hiszem, kb. évente egyszer engedünk meg magunknak.
VálaszTörlésÚjság van rengeteg: sokat kirándulok meg geoládázom, amihez már egy kicsit vén vagyok, de nem tudom feladni. Utazgatunk is, utoljára Makón voltunk, aranyos kis város és a panzió ahol megszálltunk is nagyszerű volt. Van végre egy használható új telefonom, ami azután a másfél évnyi gyötrődés után, amit az előző okozott, nagyon jól esik. Az utolsó jó hír az meg az, hogy jövő tavasszal Mexikóban fogunk üdülni a család kanadai ágával. :)
Kösz a reggeli-listát, jól hangzik mind! Milyen jó kis belföldi úticéljaitok vannak. És Mexikó mint perspektíva, yeah. Én most kőkeményen folytatom a lomtalanítást, és azt találtam ki, hogy közben tanulságos podcastokat fogok hallgatni, két hasznosat művelve egy csapásra. Az első ment is, aztán közbejött megint az a fránya, fegyelmezetlen Victor Wooten-hallgatás :P :*
Törlés