Ugrás a fő tartalomra

Házvásárlás: a mi kritériumlistánk

Amikor az első házat az orrunk előtt vitték el, komoly szerelmi bánatba estem. Úgy éreztem, hogy az a ház ránk várt, és ezt mindenkinek látnia kellett volna. Az álomból pár óra alatt hatalmas csalódás lett: pikk-pakk eladták, és mi ott álltunk, leforrázva. Most, visszatekintve már értem, hogy a megküzdési stratégiám önvédelemből lett. Próbáltam kritikusan nézni a szerelmemet, akit épp az előbb szerzett meg valaki más: mitől nem is volt ő olyan szép, vonzó, különleges és szexi. Ez nem volt egyszerű. De végül írtam egy listát. Hogy az új ház miért lesz majd jobb, mint az a csalfa dög.


A mi házkeresési kritériumaink a következők voltak:
  • ár: nagyon alacsony (elkerülve a tkp. "bontandó" kategóriát, mert nem telket akartunk, hanem házat - na, ez néha kőkemény meló volt)
  • elhelyezkedés: vízpart közelében + Budapesttől maximum kétórányira
  • téglafalak
  • polgári jelleg
  • a ház külsején is megjelenő régi építészeti elemek
  • szép falu
  • csendes utca
  • látható fagerenda
  • fapadló
  • cementlap
  • veranda
  • min. 2 szoba (inkább három)
  • nyári konyha
  • must have: diófa (+ gyümölcsfák)
  • nagy és szép kert
  • használható melléképületek
  • jó fej elviselhető szomszédok

Az élet aztán megtanította, hogy ezt mind nem lehet kérni. Mint az egyszeri kőműves-sztoriban: kezit csókolom, az, hogy gyorsan, szépen és olcsón, egyszerre nem fog menni. Kettőt lehet választani.

Hamarosan elmesélem, hogy nekünk mi mindenben kellett kompromisszumot kötnünk, nem is kicsiket.

Ugyanakkor, a fenti kritériumlistának köszönhető, hogy lett

egy házunk,
egy kertünk,
egy erdőnk és
egy szántónk,  :-)

amit szeretünk, amire büszkék vagyunk, ahol már az első évben szétdolgoztuk magunkat, ahol a gyerekek gereblyét fognak a kezükbe, ahol a verandán eszünk, ahol hat mázsa csodálatos dió terem, ahol nyáron hűvösek a szobák, ahol ősszel ropog a tűz a kályhákban, és sült almát lehet enni.


Nálatok mik voltak/lesznek a döntő szempontok?




Megjegyzések

  1. Nekünk, mert a körülményeink olyanok voltak(távházasság, egészségügyi és idősek vagyunk)fő szempont volt, hogy olyan parasztházat vegyünk amit nem kell felújítani.(A tornácos hamar kiderült álom, valamiért azokért sokat kértek.) Bár építész barátnőm mondta, megoldható, csak pénz kell hozzá, s akkor kiadjuk, készre megkapjuk. S belátható közelségre legyen a munkahelyhez, s a közlekedés is jó legyen. Parasztházat akartunk, de adott keretek között. Sokat megnéztünk, mindig akadt valami gond, volt, amihez visszatértünk, s milyen jól tettük, mert kiderült sokat kellene költeni rá, stb. Pedig nagy szerelem volt, mint nektek. (Most egészségügyi gondjaimba nem mennék bele, mert a bejáráshoz az is kellett, autó híján, stb.)Feladtuk, s hetek múlva véletlenül (mert egy ingatlanos oldal folyamatosan küldte a listát)megláttuk a házunkat, amire építész barátnőm is azt mondta ránézésre, ezt vegyétek meg!Sok érdeklődő volt rá, két hét múlva szóltunk vissza, azt hittük, már elvitték, kiderült nem. 2010 volt, infláció... Így lett a miénk, mert volt pénzünk, amivel kifizettük 2/3-át, s kaptunk félévet a maradékot előteremteni. S a telet ők is ott akarták még tölteni. Jöttek vissza még vevők, teljes kétségbeesésben, hoztak pénzt, hogy kifizessék nekünk az előleget, de már szerződésünk volt. Elkéstek.
    A megalkuvás: hétvégente mentünk, mire miénk lett a ház szólt öcsém előttünk megy a 74-es út, akkor ugyebár nemigen volt forgalom, s annyira megszerettük se láttunk, se hallottunk.Másik a kert. A tulaj se erőltette, mi pedig nem figyeltünk rá, az bizony nagy. A telek. Mi csendes parasztházat akartunk, öregségünkre, ahol elvan az ember, de nem hal bele a munkába. S akkor engem beszippantott a kert. A díszkert, mert zöldségessel is próbálkoztam, de a végén gyümölcsös lett, maradt főként, s kaszálni a füvet... Ennyi, de csak nagyon dióhéjban. A tanulság: vagy van pénzed, s akkor mindened van, ha nincs meg kell alkudnod, a kérdés mennyire. Mit vállalsz be. Az meg már lakva derült ki felújítottban te mit csinálnál másként, hogy nem jó a fűtés, stb. S a csoda, mert ebbe belenyúltunk, tudtunk nélkül, az ötéves kijárásnál heti kétszer, majd az utolsó évet már kint töltve derült ki, hogy milyen jó közlekedésű helyet kaptunk ki. A megyeszékhelyi lakásnál míg a lakótelepről a városba beértem, addig itt kiértem a faluba busszal(miután már odaértem a távolsági buszhoz...).Az Őrség csoda lett volna, de távol volt, közlekedéssel, s a házárak!Nagyon lényegre törően ez a mi házunk története.A lényeg: szeretünk itt élni, nem bántuk meg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Holdgyöngy, többször elolvastam a hozzászólásod, nagyon tetszik és nagyon átélhetően írtad le a történeteteket! Majd mesélj még.

      Törlés
  2. Van egy ismerős (távoli), aki 100 pontos exel táblázatot állított össze, az alapján vett telket, ahová építkezett. (asszem 99 pont teljesült is.)
    Nagyvázsonytól kőhajításnyira, gyönyörű parasztbarokk ház.
    Rengeteg pénz, sok munka - ékszerdoboz lett.
    Nekem most nem sok kritériumom lenne.... Budaörsre költöző unokák közelében szeretnék találni valamit. Még egy kulipintyót is nehéz kapni arrafelé.
    Marad az ima...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Márta, Lackfi János Facebookon írt szösszenetei jutottak eszembe, ismered őket? #vizenjárnitilos hashtag alatt futnak, és annyi házvásárlással kapcsolatos "képtelen" történet van bennük....

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p