Ugrás a fő tartalomra

Szeptemberi Magazinmánia: Coffee Lover's Handbook

Jó reggelt! Hamarosan jön a kötelező "hogy telt a nyár?"-bejegyzés, de előtte - ébresztő gyanánt, höhö - igyunk együtt egy kávét! Tudom, hogy ez az egyik olyan élmény, amit betű nem pótolhat, úgyhogy azt javaslom, egy csésze kávé mellett olvassátok a most következő posztot.


Reggel van, kora reggel, és a hatalmas bögrényi tejeskávém mellett annak örülök a legjobban, hogy van egy újabb gyönyörű magazinom, amelyik kávérajongóknak szól. A címe: Coffee Lover's Handbook.


Tekintélyes, exkluzív kivitelezésű példány, amit napok óta olvasgatok, ha akad egy-egy félórám. Mindent tud a témáról!


Professzionális alapossággal, ugyanakkor színesen és szórakoztatóan tárgyalja az alábbiakat:
  • a kávé története, felfedezésétől a világuralomig;
  • kávékészítési útmutató;
  • tippek és technikák: hogy soha többé ne igyál rossz kávét;
  • hogyan válhatsz kávé-ínyenccé?
  • milyen a neked való gép, és mi kell hozzá a baristák szerint?
  • hogyan válaszd ki a megfelelő kávékeveréket?
Mindezek mellett süt belőle a kávé iránt érzett leplezetlen rajongás. Ezért is jó olvasni.





Miután egy ideje van Anonim Kávéfüggők Klubja is a Country Komfort Facebook-oldalán, nem lehet meglepő, hogy minden kávé-témájú poszter érdekel. Ilyen is szerepel a lapban, most egy hasonló táblázatot mutatok. Tudtátok, hogy a kedvenc kávéfajtánk milyen sok mindent elárul rólunk?


Fontos: a Coffee Lover's Handbook egyszeri kiadvány, amely a Hungaropress kiemelt terjesztőinél még nagyjából két hétig kapható.
Ha megtetszett a magazin, csatlakozz a Hungaropress Facebook-oldalához, és nézz körül a számtalan idegennyelvű kiadvány (könyv és folyóirat) között a webboltban! Ha pedig kérdésed van, írj a hunpress@hungaropress címre.




Megjegyzések

  1. De jó, hogy megosztottad ezt! Még nem hallottam a magazinról, na de ezek után... :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l