Ugrás a fő tartalomra

Őszi kamra, őszi kedvtelések

Itt van a szeptember újra, és végre szép énnekem!



Sok éven át vettem ilyenkor egy nagy levegőt, és arra gondoltam, ki kell bírni ezt a pár vacak, csapadékos, hideg, sötét hónapot, hogy majd kb. fél év múlva újra jó legyen. Az évek múlásával viszont egyre jobban élvezem a pulcsis, először vékony, azután meleg kabátos, csizmás időszakot, ami pedig vidékiessé teszi mindezt a városban is, az egy új kedvtelés: a befőzés. Imádom a country stílusú spájzokról készült fotókat, komoly inspirációt jelentenek, és sokkal szívesebben gyalogolok el a piacig, ha rájuk gondolok. Először ideömlesztem a kedvenceimet:


















Azután néhány még teljesen amatőr idei készítményem:



Mit imádok még?

Továbbra is imádok magazint olvasgatni egy bögre forró itallal a kezemben.


Élmény volt a LandLust és a The Simple Things aktuális száma; mindkettő kapható a Hungaropress terjesztőinél, és 10% kedvezménnyel előfizethetőek a weboldalon. A magazinokban csupa nagyszerű témával találkoztam az erdei sétáktól kezdve (cuki vaddisznó-fotókkal :-)) az őszi ételek köré szervezett baráti összejövetelekig - és ismét hozzák a formájukat, ami abból is látszik, hogy épp most raktam rendet az ágy melletti újságkupacban, de ezeket a példányokat elöl hagytam: lesz még mit olvasni bennük egész ősszel...


Ti mit szerettek ebben az évszakban?




Megjegyzések

  1. Õsz nekem egyenlõ a kicsit lelassuló élettel. Nincs már olyan hõség, ami mindig kimerít. A vendégek zöme hazament, a termés zömét begyüjtöttük, leszedtük, kiástuk. A cefre hordók tele vannak és már nem kell senkihez sem kunyizni járni szilváért. A befõzés többnyire kész és lehet kicsit pihenni. És most jön a legjobbja: a kedvenc angol TV sorozataim kezdõdnek megint. Downton Abbey, Sherlock (bár az idén az még várat egy kicsit magára), stb. Van egy csomó CD-m és DVD-m amiket még ki se bontottam, azokat megnézni egy jól befütött szobában a kanapén összegömbölyödve, jaj de jó!! Ja, és az eddig el nem olvasott könyveknek és magazinoknak is eljött az ideje, én is nagyon szeretem az õszt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg, mikor lesz már a Sherlockkal valami? Folyton csak a várakozások fokozása megy, úgy látom. Annyiban elhamarkodottan ítéltem, hogy még eddig igen kevés láblógatós őszi napom volt, de ma pl. száraz levelet gyűjtöttünk H-val, az jó volt. Tegnap este nyolcig pácoltam egy bútort, de azért a végén büszke voltam! Jó volna találkozni, írok privát levelet - most már tényleg.

      Törlés
  2. Nekem meg most jönnek a szép őszi gombaszedős séták, avarrugdosással..,a reggeli biciklizések,de csak miután eltettem a vegyes savanyuságot.és a hordóskáposztát!..meg egypár üveg csalamádét is teszek mégmna meg persze zakuszkát,meg ajvart!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Márta, én ezeket mind-mind imádom! Ma tényleg csodás idő volt (egészen idáig) - még Budapesten is csak ámult az ember, ha kinézett a busz ablakán, olyan pompázatosak a fák.

      Törlés
  3. Őszintén szólva, én annyira nem szeretem az őszt. Az igaz, hogy a befőzéseknek végre vége van. Bár életem párja kiszedte a céklát, így nem teljesen kész még a kollekciónk a kamrában:-) Nagyon jók ezek a spejzes képek, küldhetek az enyémről? Még véletlenül sem hasonlít egyikre sem: egy vidéki polgári otthon kamrája az enyém, bár a készlet már most megcsappant kb. haramadával, mert úúúgy szeretek ajándékozni. Azoknak a lustácska hölgyeknek, akik nem tesznek el télire semmit. Kati

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kati, hogyne küldhetnél, nagyon várom, hogy lássam a kamrád! A hozzászólásod újbóli olvasása után folyamatosan csak arra tudok gondolni, hogy ülök egy nagy darab sült hús előtt, és házi savanyúsággal meg puha kenyérrel eszem....

      Törlés
  4. Csodálatos a blogod! Imádom a kamrákat, megnyugtató gazdagságot árasztanak. :) A forró bögrés képen mik azok a kockák? Ja és a szilvalekvárjaid is nagyon jól néznek ki. - Szilvi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szilvi, köszönöm a dicséreteket. :) A bögrében mályvacukor - marshmallows úszik!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l