Ugrás a fő tartalomra

Tízből mennyi? - konyhafotó

Vicces, hogy az évszakok hogyan hatnak ránk: gondolom, egyből kitaláljátok, hogy ezt a két fotót tutira télen találtam. A filléres és ipari jellegű megoldások miatt tartottam meg, és ha megírjátok kommentben, hogy szerintetek a maximális tízből hány pontot érdemel, én is elmondom, hogy szerintem milyen. 

Addig is, néhány kérdés:

- Mennyire vagy kapható a formabontó megoldásokra (szekrényajtó deszkából, vázában csupasz ágak)?

- A nyitott polcos tárolás csak fotón tetszik, vagy a valóságban is alkalmazod/kacérkodsz vele?

- Mit szólsz a szürke-fekete-barna-króm színösszeállításhoz?

Kérem a pontokat!







Megjegyzések

  1. 10/5
    Az a bajom vele, hogy csak nagyon újan, nagyon tisztán, nagyon fényes konyhában mutat jól. Egy átlagos (rendes)család nem tudná úgy használni szerintem, hogy ne szötymósodjon el, illetve megmaradjon a harmónaia.

    1.Elvileg nem vetem meg a formabontó megoldásokat, de csak akkor alkalmaznám, ha könnyen, normálisan tisztítható, illetve, ha képes esztétikusan kopni.

    2. A nyitott polcot szeretem, és használom is, de csak keverten jó. Zárt tároló is kell!

    Gáztűzhely fölé nem tennék natúr anyagot (sem fal, sem polc), mert a gáz undorító ragacsos lerakódást csinál a környező tárgyakon. (Nem beszélve egy-egy elkerülhetetlen ételfröccsenésről.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Képzeld, nekem van olyan ismerősöm, akinél a hófehér csempe még mindig hófehér a tűzhely körül! És állítólag főznek is! Én sem értem.

      Ha újratervezném a konyhámat, lenne benne nyitott polc is, és lehet, hogy alul pedig az egyik zárt elem helyett virágos függönyös megoldás, de lehetőleg nem öreges.

      Nagyon-nagyon szeretem a nemcsempe falburkolatot, a seszínű lambériát igazán eltanulhatnánk az északi népektől. De azért az a simított betonszerű fal nekem kevés, hideg évszakban pedig vizuális merénylet. A kettő közül bármelyik tisztítása: rejtély!

      6/10, a szürkék mellett az ablak és a felsejlő mosogató miatt.

      Törlés
  2. 10/3
    Önmagában nincs bajom az egyes elemekkel, de összhatást tekinte az éppen megfelelő osztályzat nálam. Nem tudnám elképzelni, hogy ezt a konyhát használjam, és ebben főzzek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon sok nem kifejezetten praktikus megoldás van benne. A tűzhely például nagyon közel van a nappali térhez (ez a dekorációkon is látszik). Lehet, hogy egy konyhasziget jobb lenne...?

      Törlés
  3. Én nem lennék jó stylist az biztos, mert nem tudok megelégedni pusztán a látszattal. Így a praktikusság (tisztíthatóság) miatt nem ok. az ajtó, és a polc helye, de pont emiatt én is nagyon szeretem a nyitott polcot a poharaknak, tányéroknak.
    Divat mostanában a REraklap is minden mennyiségben, de néha úgy érzem, hogy nem látott valódi raklapot még az , aki ezeket a megoldásokat komolyan gondolja. (építőiparban dolgozóként én láttam) Ha hozzáveszem ,hogy a jó raklap visszaváltható -tehát ára van-, güzülök vele egy csomót, hogy ne szakítsa ki a ruhát, meg engem, ha hozzáérek, akkor már nem is tetszik annyira. Szörnyen földhözragadtnak tűnhetek, pedig csak szeretem a szükséges, és elégséges megoldásokat munkában, dizájnban. Az egyszerű, és értelmes szépség tetszik. Ezek alapján a pontom tízből 4

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez nagyon tanulságos volt! Ráadásul, a dekoráció stílusából, kifinomultságából, a high-tech gépekből is az látszik, hogy itt nem feltétlenül a tulaj "güzült vele egy csomót", hanem ráfeküdt egy trendi irányzatra - és megcsináltatta. Úgy már nekem sem tetszik. Hozzátenném, az viszont tetszik, hogy színhasználatában mert natúr maradni; a raklapREdizájn akkor igazán szörnyű, amikor még almazöldre is van festve az a gurulós asztalka.

      Törlés
  4. Tetszik a rusztikusság-nekem.A férjemnek már nem.
    A tűzhely fölé én se tennék polcot,bár azt a két lécet bármikor le tudják cserélni.
    Ami viszi a pálmát nálam: a tűzhely fölötti lámpa,világítás!!!!!Megőrülök tőle,hogy lassan már 1 éve és még mindig nem ég a szagelszívó lámpája,amúgy is gyengus,szóval viszem a lámpaötletet.:)
    Pontozásban gyenge vagyok.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mammka,

      egy húron pendülünk: az én spotlámpám a múltkor ment ki, de nem ám csak az égő, hanem a falban "pukkant" valami, úgyhogy komolyabb baj lehet. Összehasonlíthatatlanul rosszabb azóta főzni... amúgy ez az íróasztallámpa elég merész, de ebbe a konyhába passzol végül is.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má