Ugrás a fő tartalomra

HÉTvége V.

A múltkori újrakezdéskor emlegetett "long time, no talk" időszaknak az a következménye, hogy nehezebb újra kiszorítani a blogolásra szánt időt. Úgyhogy bocs, de nem sikerült minden nap írnom, pedig a vázlatok itt sorakoznak. Megjelent viszont a héten egy régóta tervezett bejegyzés, ami egyébként hangnemét tekintve szándékosan egy régebbi, szókimondó posztnak a testvéreként íródott. Ahogy a blog indulásakor jeleztem, a CK mottója: vidéki stílusú otthonok, cukormáz nélkül.

Visszatérve a technikai részletekre, kérdezem a blogot író olvasóktól: nektek megvan a fix idősávotok, amikor ezzel foglalkoztok?

A mára "főállású" bloggerré lett nagyok tapasztalata is érdekel, de a hozzám hasonló hobbi-blogíróké is pont ugyanannyira. És mi a helyzet a rendszerességgel?

Apropó, rend. A mára választott hét pinterest-fotó a színek (mostanában imádom a kopott kéket), a tárolás és egy-egy újrahasznosító ötlet miatt került ide. Az egyik tervem a nyárra, hogy az eddig csak tárolt és nagyritkán használt, sokszor pedig elfelejtett nyári kellékeinket végre rendszeres tesztelésnek tesszük majd ki. Egy rövid lista ezekről:

- medence
- baldachin
- függőágy, függőfotel (mindkettő textil, nem olyan menő fa, mint a második képen)
- régi függönyök
- faládák
- virágfuttató rács
- kaspók, cserepek, kosarak
- mécsestartók

Ha sikerül, hozok majd képeket is. Nektek milyen jobb sorsra váró tárgyaitok várnak az újrafelfedezésre?















Megjegyzések

  1. Én soha nem akartam főállású bloggerré válni. Úgy gondolom, hogy a szabidős tevékenységem része a blog, és egy napló, azokról a tevékenységekről, melyekkel lakásomat szépítem, építem. Valamint azokról a kirándulásokról, sétákróél, melyek inspirációt adanak. Igyekszem azért minden héten legalaább kettő megjelenést hozni, de arra ügylek, hogy ez napi fél óránál többet ne igényeljen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Épp tegnap "idéztelek" egy barátomnak, mert én is próbálok figyelni arra, hogy ami hobbi, az hobbi maradjon, hogy patetikusan fogalmazzak: a szerelem maradjon szerelem (ah!). Amikor nagyon csiszolgatok egy bejegyzést, akkor nincs meg fél óra alatt, de jónak tartom a rövid hangulatjelentéseket is. Valami rendrakás időszerű lenne egyébként itt, de ebben is az idő tart vissza: vár az új fejléc, kéne rovatokat csinálni stb... én pedig elég béna vagyok ilyenekben.

      Törlés
  2. Első és a legfontosabb: örülök, hogy újra írogatsz. Én a magam szórakoztatására indítottam el a blogomat, amikor még kismamaként itthon voltam. Aztán a barátaim körében kedveltté vált, bár soha nem reklámoztam direktben. Ma úgy vagyok vele, ha van mit mondanom, írnom, megmutatnom, akkor írok, ha nem, nem. Senki nem dörömböl az ajtón, ha két hétig nem írok semmit. Szerintem az a fontos, hogy ne kényszerből üljön le az ember, mert akkor csak nyűg és kínlódás. S akkor mi értelme?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Henny,

      nagyon egyetértek veled, mert nálam is a kikapcsolódás, a hobbim űzése a cél. Érezni is lehet a profiknál a döbbenetes tempót: már-már magazint írnak egyedül... de természetesen nem ítélem el az ilyesmit, csak én nem vagyok rá képes. Még azon gondolkodtam, hogy vajon mikor fogom visszaolvasni, amiket írtam - mert a gyerekblogok nagy részénél pl. az is a cél, hogy naplók legyenek. Ez a blog is egyfajta napló - majd, ha nyáron esik az eső, néha visszaolvasok benne! :-)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p