Gazdálkodj okosan! - karácsonyi kamraajándékok és recycling

Megint ugyanaz a forgatókönyv: december elején belassulás, adventi készülődés, december 20-tól felpörgés, civakodás, kapkodás, sorban állás, futárra várás, idegeskedés. Remélem, a sorminta szerint most majd a pihenés és a lazulás következik...

Idén idegnyugtató felhőjátékképpen minden régi gyertyát és fémdobozt összegyűjtöttem és megpróbáltam takarosan elrendezni.

A mindennapos gyertyagyújtás mellett a legjobb móka a gasztroajándékok elkészítése volt - a (vékonnyal szedett) fele már kész a tervezett mennyiségnek, és terveim szerint vasárnap folyt. köv.

1. cantuccini

2. limoncello by Stahl
3. pici, 2.5 dl-es bor + mellé csomagolt fűszerek
4. forró csokihoz valók egy üvegbe
5. zabpehely, barnacukor, aszalt gyüm. sütirétegzéshez
6. pálcikás forró csoki

7. f ehércsoki-szalámi

8. házi bailey's
9. lemon curd

10. capuccino-por
11. mézeskalács

12. kukoricapelyhes-vörösáfonyás süti
13. diós/mandulás kifli
14. magvakkal telirakott méz
15. zserbógolyó

Becsomagolva így festettek:

Idén aztán nem sok minden jutott az adventi naptárba, mégis nagy öröm volt a gyerekünknek és nekünk is, amikor ugrándozva örült az aznapi termésnek. Felsorolom kedvenceket:

- állatos háztartási keksz kiporciózva;
- mini babaolaj
- mini tusfürdő
- mini gumifigura a "tacskó" áruházból
- darabonként odaadott tízes rágócsomag.

Mindezt régi, használt csomagolópapírba téve egységesítettem.

Az összes spejzban kallódó, szép alakú befőttes üveget bevetettem a "kamraajándékok" készítésénél.

Továbbra is imádom a raffiát - szerintem a leghétköznapibb csomagolópapírból is karácsonyi hangulatot tud előhozni/előhúzni.

Boldog karácsonyt!

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

További információk

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

További információk

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem. A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött. Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má

További információk

vidéki városi

Keresés ebben a blogban