Magazinmánia III.: Country Homes and Interiors először

Tudom, ennek a blognak az a mottója, hogy "cukormáz nélkül".

De akkor is:

Oh!

és:

Love, love, love.

     Azt hiszem, tagadhatatlan, hogy a Country Homes and Interiors magazinnal szemben elfogult vagyok... Júliusi, tengerparti számát a Boróka Otthonbolttól kaptam meg - ezúton is köszönöm! -, és bár a címlap nem a kedvencem,

állítom, hogy a lap minden egyes pennyt forintot megér. Két hónap alatt képletesen ronggyá olvastam, és láthatóan még mindig a hatása alatt vagyok. A szenzációs szeptemberi számot már láttam (cikk jön), az augusztusit tegnap rendeltem meg, és epedve várom.

      A címlapnak üzenete van: a megunhatatlan fehér-türkiz-homokszín trió jelzi, hogy milyen jellegű otthonokra számíthatunk. (Persze, később virágos-romantikus csavarral is.)

       A britek tengerpartja ugyebár nem a Cote d'Azur. Nekik mégis a non plus ultra: vad, csipkézett, sziklás szakaszok, lélegzetelállító látvány.

Üvöltő szelek. (Bocs, ezt nem lehetett kihagyni.)

      A klimatikus viszonyokra a házak kipárnázott, megerősített ablakokkal, kandallóval és sok fahasábbal, kopott kerti padokkal készülnek fel.

A nyár az uszadékfa-dekorok és a csíkos-virágos textilek jegyében telik.

      Még egy truváj: a receptrovat nem egyszerűen tematikus, hanem mindig történetet mond el. A júliusi számban speciel éppen azt a két banális sztorit, hogy retro fagyizós-sütizős bulit, illetve tengerparti pikniket rendezünk... mégis, ég és föld a különbség egy szimpla összeállítás és ezek között a jamieoliveres hangulatok között. Arról nem is beszélve, hogy a köténykéket is rettentően jól lehet eladni ezzel a módszerrel...