Ugrás a fő tartalomra

Jamie nyáron

Marsbéli Julinak, mert tudom, hogy ő is J.O.-rajongó

Legutóbb megígértem, hogy visszanézek Jamie háza tájára, és mivel azóta évszakváltás történt úgy a nagyvilágban, mint a Jme shop kínálatában és a sztárszakács magazinjában, eljött az idő.

Többször kértem már lehetetlent, tudom.

Dr. House-nál azt, hogy ne a pasit, hanem a lakását nézzétek.
A babamúzeumnál azt, hogy ne a babákat, hanem a bútorokat figyeljétek.

Nagy tévedés, hogy a fentieket nehéz megcsinálni.

Most azt kérem, hogy ne az ennivalóra, hanem a tálalásra koncentráljatok.


Na, ugye! 


Jamie Oliver - a lassan egyenrangú riválisává avanzsáló Sweet Paullal egyetemben - iszonyúan érzi, hogy a rusztikus-vidékies-vintage a legmenőbb világtrend. Elképzelhető, hogy részben ő teremti ezt a divatot, azaz ő is a trendszetter. 
 

Az otthonosság illúziója, a nagyvárosi nyüzsgésből való  elvágyódás, a vidéki nosztalgia teszi, hogy Jamie Oliver megcélzott közönsége ellenállhatatlanul vonzódik a "pofonegyszerű", "villámgyors", "ízletes" jelzőkkel leírható, késnyomokkal tarkított fa vágódeszkán, kopott zománcos serpenyőben,  csipkézett porcelántányéron, csatos üvegben, cakkos piteformában tálalt ételeihez?


Biztosan. Részben.

Minden ezzel a borítóval kezdődött (Jamie's Italy):



Jamie megmutatta, hogyan kell olaszosan lelazulni. Ezt a jó szokását, mármint a lazaságot, megtartotta az évek során.

kockás inges szomszédfiú-effektus, jeee


J. O. és a rusztikus környezetben fotózott ételek sikerdömpingje megállíthatatlan. Beszéljenek a képek. Azért fegyelmezetlenül fel kell tennem egy kérdést: látjátok azt az isteni málnás crème brûléet?! 




















Jamie-ről korábban 1.: karácsony
Jamie-ről korábban 2.: tavasz

(a képek forrása)



Megjegyzések

  1. nyami és nyami:) ettől a látványtól legalább 2 kg hiztam:)

    VálaszTörlés
  2. Éva! képzelheted, milyen volt tegnap vacsoraidőben írni ezt a bejegyzést...

    VálaszTörlés
  3. Azért szívem szakad, hogy Jamie nem egy Vespán ül.....:(( Hű de ennék most egy quiche-t! :P

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l