Ugrás a fő tartalomra

Jamie nyáron

Marsbéli Julinak, mert tudom, hogy ő is J.O.-rajongó

Legutóbb megígértem, hogy visszanézek Jamie háza tájára, és mivel azóta évszakváltás történt úgy a nagyvilágban, mint a Jme shop kínálatában és a sztárszakács magazinjában, eljött az idő.

Többször kértem már lehetetlent, tudom.

Dr. House-nál azt, hogy ne a pasit, hanem a lakását nézzétek.
A babamúzeumnál azt, hogy ne a babákat, hanem a bútorokat figyeljétek.

Nagy tévedés, hogy a fentieket nehéz megcsinálni.

Most azt kérem, hogy ne az ennivalóra, hanem a tálalásra koncentráljatok.


Na, ugye! 


Jamie Oliver - a lassan egyenrangú riválisává avanzsáló Sweet Paullal egyetemben - iszonyúan érzi, hogy a rusztikus-vidékies-vintage a legmenőbb világtrend. Elképzelhető, hogy részben ő teremti ezt a divatot, azaz ő is a trendszetter. 
 

Az otthonosság illúziója, a nagyvárosi nyüzsgésből való  elvágyódás, a vidéki nosztalgia teszi, hogy Jamie Oliver megcélzott közönsége ellenállhatatlanul vonzódik a "pofonegyszerű", "villámgyors", "ízletes" jelzőkkel leírható, késnyomokkal tarkított fa vágódeszkán, kopott zománcos serpenyőben,  csipkézett porcelántányéron, csatos üvegben, cakkos piteformában tálalt ételeihez?


Biztosan. Részben.

Minden ezzel a borítóval kezdődött (Jamie's Italy):



Jamie megmutatta, hogyan kell olaszosan lelazulni. Ezt a jó szokását, mármint a lazaságot, megtartotta az évek során.

kockás inges szomszédfiú-effektus, jeee


J. O. és a rusztikus környezetben fotózott ételek sikerdömpingje megállíthatatlan. Beszéljenek a képek. Azért fegyelmezetlenül fel kell tennem egy kérdést: látjátok azt az isteni málnás crème brûléet?! 




















Jamie-ről korábban 1.: karácsony
Jamie-ről korábban 2.: tavasz

(a képek forrása)



Megjegyzések

  1. nyami és nyami:) ettől a látványtól legalább 2 kg hiztam:)

    VálaszTörlés
  2. Éva! képzelheted, milyen volt tegnap vacsoraidőben írni ezt a bejegyzést...

    VálaszTörlés
  3. Azért szívem szakad, hogy Jamie nem egy Vespán ül.....:(( Hű de ennék most egy quiche-t! :P

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Saját kútfő (1. rész)

Megvettük a házat másfél évvel ezelőtt, és annyira naivan bólintottunk egy csomó hiányosságára, hogy ma már csak mosolyogni tudok rajta. Derékmagasságig vizesedik a fal? Semmi gond, majd ezzel kezdjük! Lóg a nyári konyha ajtaja a zsanérról? Hát, igen, érthető, nem mai csirke már. Nincs teteje a kútnak? Persze, azt sem fogjuk így hagyni. 

Hogy is hagynánk így.
Ez a csillogó szemű, felújításra kiéhezett, elhamarkodottan sokat vállaló hozzáállásom - a korlátozott anyagi lehetőségekkel párosítva - azóta sok fejtörést okozott saját magamnak, de szerencsére, a kút még a könnyebben teljesíthető feladatok közé tartozott. És már nagyon bökte a szemem a téglákkal lenyomott, ferdén odacseszett ráhelyezett paladarab is.
"Csak" anyag kellett hozzá - és ember. 
Mondom, naïveté...
Volt terv a fejemben, le is rajzoltam filccel, khm, perspektivikusan, egy darab papírra, aztán finomítottam rajta, győzködtem a kiszemelt embert, hogy menni fog ez neki, a gyerekeket pedig minden sétánál figyelmez…

Hidegburkolat: a győztesek I.

Vettem a bátorságot: a házban egyik este a telefon kijelzőjén látható kép alapján választottam ki a fürdőkbe kerülő padlólapok közül a két befutót úgy, hogy nem láttam őket bemutatóteremben. Merész, majdhogynem vakmerő módszer, ugye? 

Csak saját felelősségre szabad ilyet csinálni! 
Nem nagyon okos dolog akkora horderejű döntést, mint amilyen az éveken át nézendő hidegburkolatok kiválasztása, online meghozni, de az a helyzet, hogy az előző burkolatos bejegyzésekben (1. rész & 2. rész) taglalt, bemutatótermekben gyűjtött inspirációkat így absztraháltam (vagy mi), a rendelési idők miatt ki akartam mondani az utolsó szót és hát, állati jó szemem van. Nem bántam meg a választásaim, sőt. 
Tudtam, hogy szofisztikált, időtálló, nem vibráló, nem túlzottan markáns vagy túl divatos mintájú, alapszínüket tekintve mindenképpen világos lapokat akarok (a fő fürdőszoba eléggé sötét), ha lehet, kis csavarral, mert a visszafogottan vízparti stílusú nyaralóba ez belefér. Így lett egy pici poén is, és…