Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
A ház maga szép, már amennyi látszik belőle.Én tuti átfestenék mindent világosabbra. De az a lámpa, valami szörnyület. Ez anno a 80-as évek végén volt menő. Nekünk is volt ilyen, igaz már akkor is utáltam.Összességében nem lenne rossz, de tuti egy két bútor kapna vidámabb huzatot. Ez így eléggé pasis. A barna függöny, na az tényleg gáz.
VálaszTörlésFurcsa mód ikeás fílinge van az egésznek, csak sötét tónusban..........
Ramimami! Ott a pont! :)
VálaszTörlés