Ugrás a fő tartalomra

Dala lovacska régen és most - I. rész

Szerző:
      Ugorjunk csak vissza pár napot az időben! Amikor a Leonardo Dome üzletében jártam, a tulajdonosokkal megbeszéltük, hogy Dala lovat mindenképpen szeretném odaajándékozni egy szerencsés Country Komfort-olvasónak. Arról nem meséltem, hogy magamnak is vettem egyet... már nagyon régen vágytam rá! Helyes kis jószág, és komoly hagyománya van.


Kis folklór-zanza következik.


         A Dala ló (svédül: Dalahäst, angolul: Dalecarlian horse) mára az egyik legkelendőbb svéd exportcikk, mintegy Svédország szimbóluma a nagyvilágban. Nevét Dalarna - egyébként nagyrészt bányászatáról híres - tartományáról kapta. Jellegzetességei közé tartozik a (kurbit-technikával díszített) nyereg, amely dísztök-indát imitál, ezáltal a bibliai Jónás történetét idézi fel.


        A hagyomány szerint a Dala lovakat a hosszú téli estéken faragták az öregek, hogy a gyerekek tudjanak mivel játszani.


         Az 1800-as évektől kezdve négy kedvesen karakterisztikus nevű falu járt élen a lovak készítésében: Bergkarlås, Risa, Vattnäs és Nusnäs - utóbbi ma is a Dala-gyártás központja. A Grannas A. Olssons Hemslöjd AB-t 1922-ben alapították, és máig Dala-lovak gyártásával foglalkozik.


        Az egyes falvak Dala lovainak különböző díszítő motívumai, sajátos ismertetőjegyei vannak. Ezeket az alábbi ábrákon szemléltetjük vázlatosan. :o

 
      
       Néhány régi Dala lovat a szerencsés tulajdonosok megőriztek az utókornak. Kopott gyönyörűségek, több szavam nincs.



 




(Folyt. köv.: modern változatok)

Források:
http://cae2k.com/photos-de-high-scool-musical-0/dala-horse.html
http://www.designbutorok.hu/dala-a-lo/
http://www.dalahorse.info/index.php/Huvudsida
http://www.dalahorse.com/



Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk