Ugrás a fő tartalomra

Tisztaság könyve

Szerző:
     Nem, nem Kassák Lajos azonos című könyvéről írok most, hanem az IKEA takarítás témakörében elkövetett, a nagy elődéhez képest nano irodalmi értéket képviselő kiadványáról, a Svabba - (Tisztaság) címűről. Szinte biztos, hogy Kassákkal jobban járnánk, de sajnos most a tavaszi nagytakarítás korszakát éljük, és ez a téma egy ideje jelen van a blogon.

Egyébként teljesen komolyan mondtam a múltkor, hogy szeretek szakirodalmat olvasni a takarításról. Annyival jobb, mint csinálni....!

     Persze, most csak úgy mertem leülni írni róla, hogy a) kivasaltam minden, értsd: minden inget, amit csak találtam itthon; b) előkészítettem mindent a mai, holnapi és holnaputáni munkáimhoz; c) elmosogattam; d) belekezdtem a függönymosásba. Ma lesz még egy laza kis létrás pakolászás a fenti tárolókba (2,5 óra, szitkozódások), és egy rutinszerű gyerekjáték-rendrakás is (1 óra, szelektálással együtt).

"Valakinek a piszkos munkát is el kell végeznie" - szerepel a találó mondat a könyv első oldalán.

Igen, de én utálok takarítani, és nagyon nem vagyok FlyLady sem - bár az ötlet nagyon tetszik, és centis lépésekkel haladok is a kitűzött cél felé, de nagyon messze még az ideális állapot, az "a csinos otthon, [amely] a hét minden napján ... nagyszerű."


Nézzük, hogy a Svabba hogyan segíthet - amellett persze, hogy rábír minket a takarítással kapcsolatos összes IKEA-termék beszerzésére - abban, hogy a dolog jobban menjen. Kigyűjtöttem néhány ötletet, ami működni látszik, még ha olykor közhelyes is:

  • a rendes otthon kulcsa a tárolás és a szelektálás. Vicces így, évszakváltáskor szembesülni azzal, hogy mekkora mennyiségű ruha tárolódik viszonylag kis helyen. Most biztosan szükségem lesz egy-két ruhatároló dobozra, amiket a szekrény tetején fogunk tartani. Valami szép, vintázs-virágmintásra gondoltam, hogy némi élvezet is legyen benne;
  • ragadd meg az alkalmat, és rendrakáskor ajándékozz el ruhákat! (Az Éva magazin legfrissebb száma tkp. ezt a témát járja körül.)
  • a szellőztetés, hetente egyszer az alapos kereszthuzat csodákra képes;
  • a mikroszálas kendők jók. Tényleg jók. Miért nem voltak nekem eddig?
  • ha váratlan vendég jön, és csak egyetlen helyiséget tudsz valamelyest kitakarítani, az a fürdő/vécé legyen. Ezer százalék, hogy elmennek pisilni;
  • takarításhoz használj legtöbbször higított természetes eredetű folyékony szappant és ecetet. Hm. Az a helyzet, hogy az én öko-szemléletem jelenleg abban merül ki, hogy a meglévő tisztítószereket nagyon jól (évekig) beosztom, és amikor már mindet elhasználtam, akkor (majd) csupa jó minőségű cuccot veszek. Az ecet egyébként állandó takarító- és öblítőszer nálunk is, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek itthon agresszívebb folyadékok. Különösen annak fényében, hogy éppen tegnap robbantottam olvasztottam fel tíz deka margarint a mikróban, elmondhatom: nekem bizony szükségem van rájuk.
  • ha készen vagy egy-egy munkafázissal, jutalmazd meg magad! Ó, ez nagyon megy... Ha ma végzek, akkor például pillecukros eperturmixot fogok inni. De van még számos ötletem, és szerintem ez így fair...
Kedvenc idézetemmel fejezném be az eszmefuttatást: "A vécékefe a vécékagyló belsejének tisztántartására szolgál." (sic, 17. o.) Mentségemre szolgáljon, a könyv csak 500 forint volt. :o

(Folytatás következik, a témába vágva, de kellemesebb lesz, ígérem..)




Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk