Hetek óta sanda szemmel kerülgettem a Veranda magazint, mert igen kellette magát: nézzél meg, vegyél meg, én vagyok az! Bennem nem találsz neobarokk csillárt, "retró kislakás"-t és műszőrrel borított trendi szarvast karácsony táján. Én vagyok a vidékistílus-freakek magazinja. Addig-addig ment az illegetés, hogy vettem egy nagy levegőt és a decemberi Lakáskultúra helyett egy Verandát.
 | |
| korábbi lapszám |
***
Van a magyar piacon egy magazin, amelyik nívós vidéki otthonokat mutat be. Ez a profilja. Lehet csemegézni: akad közöttük túlzottan-mutatottan hagyományőrző, puccos, vonzóan eklektikus. Sajnos "shabby chic" jellegű nincsen, de a valóságban is ritka nálunk, mert nincs hagyománya igazán. A Veranda a magyar valóságról szól, és a négy lakásriport érdekes, színes, tanulságos írás. Csak a minőség hagy kívánnivalót maga után.
Igazán nem mondhatjuk, hogy a nagymúltú Lakáskultúra minden szempontból kielégíti az olvasók igényeit, de egy biztos: a Veranda jelenlegi állapotával szemben professzionálisan összeállított magazin. Nagyon jó ugyanakkor, hogy vannak versenytársai, mert sokszor elkényelmesedik, unalmassá, sznobbá, önismétlővé válik (lásd az idegesítő Varró Zoltán-kultuszt!).
 | |
| régebbi lapszám |
- A Lakáskultúra címlapja meg van szerkesztve. Kompozíciót alkotnak a színek, betűtípusok a fényképpel. Ugyan nem értem, hogy miért választanak ilyen sokszor "A hónap hangulata" rovatukból, mert így úgy érzi az olvasó, hogy átverték, hiszen nincs is ilyen lakásriport a magazinban, de biztosan komoly vevőcsalogató oka van (az Otthon decemberi számában is ez történt). A Veranda címlapján az angolos otthon egy részlete látható, érdekesen rossz szögből, nagy összevisszaságban.
- Képaláírások: sokáig úgy gondoltam, felnőtt emberként el tudom dönteni, hogy egy enteriőrből mi érdekel, nem kell elmagyarázni. A Veranda magazinból kiderült, hogy dehogynem; megfelelő képaláírások nélkül kevésbé marad meg az amatőr olvasó emlékezetében, hogy mit látott.
- Scrapbook-feeling: a Verandában a cirádás, virágmintás háttérre montírozott fényképek stílusa a helyi nyugdíjasklub éves táncestjén készült fotósorozathoz passzol. "Romantikus", és ettől giccsesen amatőr.
- A lakásriportok száma a Verandában (amely kéthavi magazin) négy. A Lakáskultúrában is, illetve ott van a Vizitkártya-rovat, sokunk várva-várt csemegéje. Hozzá kell tennem, hogy a Lakáskultúrában a négy otthonból gyakran három, olykor négy nem érdekel, a Verandában négyből négy gondolkodtat el, indítja be kis country freak fantáziámat.
- Miért nincs a Verandának honlapja? Miért nincs a Verandáról az interneten szinte semmi?
- Egy képhangsúlyos magazinnak jó, ha olyan fényképésze van, akinek felismerhető a stílusa és a kvalitásérzéke. A Lakáskultúra esetében ez a fotós Darabos György. Nyilván az kell egy hasonló szakemberhez, ami a háborúhoz is.
- Ha már itt tartunk: a Lakáskultúra reklámanyaga az elviselhetetlen mennyiséget súrolja egy ideje. De ne higgyük, hogy a Veranda nincs tömve promócióval. Ott van mindjárt Álomépítőkről szóló elég jó cikk. Oké, reklám nélkül nem lehet lapot csinálni. A legdurvább azért a Chippendale áruház hirdetése, lakásriportba ágyazva. A sparheltekről, kályhákról, a kertről (!) szóló egyébként informatív írások nem titkoltan promó-cikkek. A multifunkciós süniről pedig lakberendezési magazinban nem szeretnék olvasni, ha mégoly nagyszerű ajándék is.
- A Meseházak az angol falvakban című remek cikk fotói "archívak". Az archív szó mióta lett az "összeollózott" szinonimája? Akkor az én netről lementett fotótáram is archív fotókból áll, és ha nem akarom lehivatkozni mások fényképeit, azt mondom majd: régiek.
- A Veranda karácsonyi számában egy oldalt tesz ki A szeretet ünnepe című opusz. Nem elemzek. Idézek: "Van úgy, hogy ez a sokféle szokás kavalkádja már talán el is fedi, el is felejteti, hogy miről, kiről is szól a karácsony." Sic! És ez korrektúra utáni állapot! A képanyagról szintén az egyik tavalyelőtti szlengkifejezés jut eszembe, a felejtős.
- A Lakáskultúrával ellentétben (hová tűnt Lajos Mari?) a Verandában van főzőrovat, A séf otthonában. Más szóval, a mélypont. Hangsúlyozom, magazinkiadói és -olvasói szempontból, nem emberileg vagy a receptek minőségét illetően. Fájdalmas látvány az az IKEA Family sebtapasz, amelyet teljes premier plánban csodálhatunk meg a séf ujján. Zöld egyébként, és jó étvágyat. Aztán: a lányom egyszer komolyan megrótt, amiért a sütőtök-rajzomon nem volt ott a sütőtök szára. Ez persze csak az ő heppje, de kérem, hogy az amúgy sem túl fotogén sütőtököt a szára nélkül, a Wellington-bélszínt pedig mobiltelefonnal ne fotózzák. Természetesen csak abban az esetben, ha a magazin közel 600 forintba kerül. Köszönöm. Kedvenc idézetem a cikkből: "Amit csak lehet, mindent szépen lassan, sokáig és egymástól külön főzzünk." Hát ezért nem sikerült múltkor a húsleves!
***
Mindent összevetve: fontos és jó, hogy van Veranda magazin. Hiánypótló és lelkesen megírt, jelenlegi állapotában azonban még nem professzionális lap. Szvsz. (És bocsánat a béna bejegyzés-címért. A magazin címe telitalálat.)
igen, igen, ez volt az elso, amit olvastam, csak valahogy ez masfajta lett... vagy hogy is mondjam? :) meg is vettem utana a magazint (kivancsi voltam ezek utan:), de meg nem volt idom elolvasni...
VálaszTörlés