Ugrás a fő tartalomra

Merészen szakadt

Szeretnél ilyen szobát? És meg mernéd csinálni?

      Ez az egyik legnehezebben megvalósítható stílus, és nem az anyagi vonzatai miatt, azok ugyanis nincsenek. Vagy megy, vagy nem. A lakberendezési magazinokban jobb híján a chic szóval írják le azt a bájt, ami az efféle enteriőrökből sugárzik, mert még a helyiek sem értik, hogy hogyan csinálják.
      A fotón látható szoba nem egyszerűen bájos, hanem végtelenül egyszerű, letisztult, benne van a vidék szegénysége és primitívsége. Három bútordarabbal rendezték be. Tegye fel a kezét, aki a roggyant kis fotelt nem tenné ki a saját lakásából a következő lomtalanításkor. Az a komód pedig, ne is mondd. Leginkább egy shaker stílusú konyha felújításra szoruló elemére emlékeztet. De az egész nagyon szexi. (Ha Jamie Oliver szerint egy fügesaláta lehet az, akkor szerintem egy nappali is.) Az összhatásban döntő szerepe van a kis roggyantnak és a lepukkant shakernek.
     Semmilyen fölösleges tárgy nincs. Az embernek van ideje gyönyörködni a rusztikus gerendákban és az elnagyolt vakolatú vastag falban, az ajtók ívében - ezeket szépen ellenpontozza az új építésű kandalló, azzal, hogy betonból van. A sima beton nagyon menő. Nem rücsközték tele, nem kerekítették le az éleit, nem futtattak rá terméskő burkolatot. Jó érzékkel funkcionalitásában hagyták, lágyításnak ott az alatta tárolt többféle fonott kosár szép textúrája.
     Kiegészítésül elég egy díszes keretű tükör, amely megduplázza a vázába tett csokor képét. Készen van a szoba.

     Ez a rusztikus minimál.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...