Ugrás a fő tartalomra

Angol vidéki báj és borzongás - Sherlock: Hounds of Baskerville

Bírom a forgatókönyvírók, most különösen Steven Moffat és Mark Gatiss maximalizmusát: a BBC Sherlock című sorozatának második évadában annyi bravúrt hajtottak végre, amennyire más alkotók egy évtized alatt lennének képesek. Nem elég, hogy az évadnyitó részben levetkőztették Benedict Cumberbatchet a főszereplővel olykor hatoldalas monológokat mondattak el villámsebességgel, A The Hounds of Baskerville című epizódban megcsinálták azt, amit azelőtt egyetlen adaptációban sem sikerült: van is kutya meg nincs is. Többet nem írok erről, mert nem szeretem a spoilereket, de érdemes megfigyelni, hogyan csinálták - nagyon menő.


De most nem a horrorkutya miatt vagyunk itt, hanem a csábító vidéki vendégházak miatt.


Sir Arthur Conan Doyle történeteihez állítólag, akkor is, ha a Sherlock-novellákban az író Devont adja meg helyszínül, ez a walesi Clyro falu melletti kúria adhatta az alapot:

ahhhhh
A fenti kastély-kaliberű épület most mégsem jö(hete)tt szóba (nyilván magántulajdon stb.), így a filmeseknek másik megfelelő hely kellett valahol az Egyesült Királyságban. Amúgy a blogbejegyzés címe nem stimmel, mert egészen pontosan nem angliai, hanem egy dél-walesi falusi pubra, a Bush Innre esett a BBC forgatócsoportjának választása. Remélem, a tulajdonosoknak sikerült meglovagolni a sorozat keltette hullámokat! Itt a gyönyörűség:












A letisztult enteriőröket kedvelő nézők is örülhetnek a Sherlock emlegetett epizódjának, mert a traumatizált fiú otthona egy valódi hipermodern luxusház:



Adja magát a kérdés: megszállnál a Bush Inn fogadóban? Akkor is, ha a környéken elképzelhető, hogy voltak vad kutyák...?


(forrás és még egy és még egy másik forrás)



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...

14. blogszülinap

Ma, akárcsak 2010-ben ugyanezen a napon, két bejegyzést írok, hogy így ünnepeljem ezt a felületet és azt a sok mindent, amit attól kaptam, hogy tizennégy éve írok online naplót. :-) Utána viszont lehetséges, hogy tartok egy kis szünetet, mert van néhány időigényes dolog, amire jobban kellene koncentrálnom most, mint erre a hobbira.  Az a "probléma," hogy mivel mostanában újra szeretek blogot írni, ha van szabadidőm, automatikusan az jut eszembe, hogy befejezzem a megkezdett bejegyzés-vázlatokat, holott igazság szerint okosabb lenne most mást gyakorolni. Addig is, amíg visszatérek, néha benézek majd: írjatok kommentet akár ide, akár más posztok alá, válaszolni fogok rájuk! Akkor jöjjön néhány narancsos árnyalatú fotó és a rövid beszámoló arról, milyen az őszi szünet a háznál. H. szalagavatója után jó beteg lettem -- nem lepett meg, a sorozatos nem alvás nyilván megtette a hatását --, úgyhogy az egész hét torokfájással és náthásan telt. Egyedül azért tudtam dolgozni, mert H.  h...