Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal. 

A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!).

A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a létrát az árokpartra, leszenvedni a hozzáférhetetlen helyen lévő csavart, leszedni a keretről és az üvegről a lakkmaradványokat, megtisztítani mindent, visszaszerelni mindent, feltenni a hálót, visszacuccolni a házba -- de ne legyen igazam. Biztosan nektek is van otthon olyan projektetek, amit ide-oda tologattok, mert tudjátok, hogy időrabló szívás lesz: nos, nálunk ez az egyik ilyen.

Vissza az eredeti témához: a régi ablakok -- szám szerint nyolc darab -- csiszolása, glettelése, festése megkezdődött, és máris nagy a változás. Úgy látom, van még ezekben pár év, bár néhol rengeteget kell javítani őket.

A másik neuralgikus pont a világítás. Mondjuk, ez a heppem: utálom, ha valahol nem jól vannak kitalálva a fények, és hát, nekünk a felújításkor egy erősen kifogásolható moralitású (értsd: sumák módon lespórolós és félbehagyós) villanyszerelőnk volt, akinek még hálásnak is kellett lenni -- de ezt a történetet is akkor mesélem majd el, amikor nem 36 fok lesz. A lényeg, hogy a terasz végéhez, kb. oda, ahol a kerti csap van, nem sikerült eljutnia a vezetékkel, csak az üres csatornával, és évek szenvedése és sötétsége után most S. pikk-pakk felszerelt egy kültéri lámpát, ami az egész sarkot bevilágítja, nagyon örülök neki.

A mindent-fel-kell-használni elv jegyében felkerült még a zöld asztalhoz egy érdekes kis dugalj, aminek van USB-kimenete is, így a teraszon is tudom tölteni a telefont vagy a laptopot, ami szuper. A múltkor a hajamat szárítottam kint, tök jó volt.

Bár az egyik legkellemetlenebb munka, a pajta vízszigetelésből megmaradt kilógó műanyag darabokból is egyre többet vágtak le.

Ha lesz idő, az a tervem, hogy szisztematikusan végigmegyek mindegyik helyiségen, és kegyetlenül kiszórom azt, ami nem kell oda.

Csak a slusszpoén kedvéért írom le világítás-témában: én kis naiv, karácsony környékén vettem hét darab szolárreflektort a Lidl-ben (ajándék a háznak és különféle családtagoknak), és nem működnek jól. Kb. sehogy, ha őszinte akarok lenni. Mondjuk, a kínaiból fordított leírás és az egész konstrukció nagyon gáz, nem tudom, mit vártam tőlük. Na mindegy, gondoltam, élek vásárlói jogaimmal és visszakérem az árukat. Bosszankodva leszereltük őket, egy fél napba telt, de megtaláltam a blokkot, és mivel a boltba ilyesmit nem lehet visszavinni, amire tényleg csak azt tudom mondani, hogy wtf??, kaptam az ügyfélszolgálattól egy e-mailt, benne egy másik e-mail címmel. Nem tudom pontosan megmondani, máig hány kört leveleztem a német anyacéggel, mindig nagyon udvariasan (néhány kör arról szólt, hogy biztosan úgy használtuk-e őket, ahogyan kell, lépésről lépésre átbeszélve, basszus, de én itt már vérszemet kaptam), majd eljutottunk oda, mindenféle adatlapok kitöltése után, hogy rendben, a kérésem jogos. Tegnapelőtt diadalittasan küldtek egy üzenetet, hogy már nem kell sokáig várni: a cseretermékek úton vannak hozzám. Ohh: tehát most lesz még x darab rosszul működő szolárreflektorunk. :D