Kötött kardigánban, az év legjobb kerti papucsában (Penny Market, 399.-, majd lesz róla fotó is) és jóganadrágban ülök a teraszon a kedvenc mentett székemen, a laptop a zöld asztalon van, mögöttem, a régi cementlapon egy szúnyogűző spirál füstöl, különben nem lehet megmaradni. Lusta voltam zoknit húzni, ettől -- az előbb csekkoltam le -- kicsit hideg az orrom; viszont mi értelme teát készíteni a nyári konyhában, ha úgyis alkonyodik, és mindjárt be kell menni a házba?
Tökéletes képe ez az idei nyárnak: azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy az időjárás nagyon vegyesen alakult. Idefelé jövet, Székesfehérváron, tankolás közben majdnem elfújt a viharos, metsző szél -- meg is állapítottam, hogy teljesen hibás döntés volt ma nyári ruhába öltözni reggel, leggings és trikó nélkül ráadásul, és azoknak van igazuk, akik kapucnis, steppelt dzsekiben mászkálnak.
Ehhez kapcsolódó, cuki videó az ír séftől:
Ugyanehhez a témához még:
-- a napszemüvegem idén tök gyakran nem szoktam használni, mert túl sötét lesz a kép, ha felteszem;
-- a csapadékmennyiség miatt a fű és a gyomok nagyon boldogok, és nőnek, mint a bolondgomba;
-- aggódom a tetőlécek és a cserepek miatt, amikor zuhog, de nem merek felmenni megnézni, hogy mi a helyzet.
Tavaly annyira más volt minden: egy rettenetesen forró, száraz nyarat kellett kibírni, nem győztük locsolni a sárga, kiégett részeket a kertben, és a zokni szó hallatára is rosszul lettem volna. Számtalanszor nem mentünk el valahová, az előre kinézett programra, mert úgy éreztem, egyszerűen nem éri meg odavezetni, hogy azután úgyse érezzük jól magunkat a hőség miatt, ezért itthon szenvedtünk, túlélő-üzemmódban -- és még mindig mennyivel jobb volt így, mintha a városban kellett volna tölteni az időt.
A házban most kb. húsz fok van: isteni lesz aludni, viszont csak úgy, bent lenni kicsit kellemetlen, ezért is írok kint, ahol, bár szintén fázom, legalább közben a harsogóan zöld kertet látom, ugye. A Vitorlás szobában ennél is hűvösebb van: ott csak azért voltam az előbb, mert kikészítettem két befőttet és egy üveg lekvárt holnapra (amikor egyébként két fokkal hűvösebb lesz, mint ma...), illetve megnéztem, mekkora szabaddá tehető falszakaszok vannak, és hogyan lehetne megoldani a ruhatárolást, ami éppen a változékony időjárás miatt idén még nagyobb kihívás: nagyon rossz a komódban, a dülöngélő ruhakupacok, fürdőruhák és sortok között keresni, amikor gyorsan magadra kapnál valamit, és nincs is elég fiók.
Jön az ősz, és bármilyen furcsa, lehet, hogy nemcsak a dzsekik, hanem a pulóverek és hosszú ruhák, sőt, a pamutfelsők esetében is a vállfás megoldás, azaz, az akasztós szekrény tetszene a legjobban, az legalább átlátható. Majd mutatok képet, ha megvan a végeredmény, annál is inkább, mert szobaátrendezéssel fog járni.
 |
| Inspiráció: BHG/Sarah Crowley |
Ti mennyire szeretitek ezt a nyarat?
Én nagyon bírom. Szerintem ez egy szuper nyár, pont jó arányban van (legalább is számomra) a napos, meleg és az esős napok száma. Idén szép zöld minden és végre a kertben is terem minden, nem kell állandóan locsolni pont elég az eső. Nem leszünk csatakosak a hőségtől, tudunk rendesen aludni, nem kell klímát kapcsolni stb. Szóval én szeretem ezt a nyarat és bárcsak mindig ilyen lenne. :) Inkább húzok fel egy kardigánt ha kell, mint hogy a hőségtől nyűglődjem. :) Szóval nekem nagyon bejött az idei nyár.
VálaszTörlésTavaly az alváshiány is borzasztó volt, tényleg! Idén sokkal szebb a kert, valóban, és az sem elhanyagolható szempont, ahogy írod, hogy az ember tud mit kezdeni a napjával, sokkal tevékenyebben lehet tölteni az időt, mert még délelőtt tízkor, sőt 11-kor is ki lehet menni. :)
TörlésNem szeretem, a napokig tartó esők, a sötét napok kikeszítenek. Igaz, a kert szép, de bolondul nő minden, s az ember nem győz fazont igazítani. Valahogy egyensúly lenne jó.
VálaszTörlésArról direkt nem írtam, milyen kiábrándító volt a legutóbb szűnni nem akaró esőben megérkezni a házhoz...az majd a kertes bejegyzés témája lesz. :D Tartok attól, hogy a következő nyár forró lesz ismét. Sajnos, ahogy mondják: a klímaváltozás nem vicc...
TörlésSziasztok! Én imádom ezt a nyarat, élhető embernek, állatnak, növényeknek ! Egyáltalán nem hiányzik a tavalyi látvány, amikor minden és mindenki sárgára volt aszalódva. Szerencsésnek érzem magam, hogy nem kell menekülnöm erdőtűz elől, van elég ivóvizünk, locsolni sem kell olyan sokat, környezetkárosító klímát sem kell kapcsolni! Bár lehetne mindig így :)
VálaszTörlésSzia, fortissimo, de jó látni a kommented! Adtál egy bejegyzés-ötletet, mert bennem is motoszkált a gondolat, hogy -- ahogy a művelt angol mondja :P -- megszámoljam az áldásos dolgokat az életemben, és ne hagyjam, hogy bármi vagy bárki elrontsa a kedvem, amikor végül is az alapvető dolgok nagyon jók.
Törlés