Amikor tavaly készítettem a befőtteket, nem tűnt soknak -- sem a munka, sem a mennyiség, ami lett belőle --, de most nagyon jó, hogy még mindig van egy-két üvegnyi almakompót, szilvalekvár és paradicsomszósz a kis konyha szekrényében, ami egyben a ház legészakibb pontja. Azért nincsenek szabadon álló polcon, mert szerintem valamikor, amikor éppen nem számítunk rá, a macska biztosan leverné őket, és az elég nagy bosszúság lenne.
Amiből egyébként egy csepp sem maradt, és a tél közepén kb. sírva bontottuk ki az utolsó üveggel, olyan szuperjól sikerült, az a
Nagyon ajánlom, tényleg köszönő viszonyban sincs a boltival. Ősszel készítettem, és ezt a receptet használtam. Kétszer is kaptam annyi paradicsomot, illetve volt még saját is, hogy egy kisebb fazék éppen tele lett a hozzávalókkal (amelyek közül véleményem szerint a Lidlben kapható fehér hagyma és a Tescoban vett jalapeño nem hagyható ki és nem helyettesíthető mással).
A salsa-bontó szeánszokat úgy kell elképzelni, hogy ha volt otthon egy csomag tortillachips (bár tortillalapot s.k. cikkekre vágva és sütőben átpirítva még finomabb), a salsát kiöntöttük egy kis tálba, és körbeültük, úgy falatoztunk.
Az elvem az volt, hogy a frissen elfogyasztott mennyiségen felüli menthető, felhasználható gyümölcsöt vagy zöldséget nem hagyjuk veszni, ezért készült mindenféle:
Egy őszi délutánon még a csalamádéval is megpróbálkoztam, ami nem lett rossz, de ezt a savanyúság-vonalat még tovább akarjuk fejleszteni H-val.
Abból az időszakból, amikor elindultak a főzős blogok, emlékszem rá, hogy elkezdtek az emberek vagányabbul és kisebb adagokban lekvárt készíteni, és ezek megjelentek a piacokon is. Én is azt szeretem a legjobban, ha egy lekvár, pláne ha csak 2-3 kg gyümölcsből készül, kicsit érdekesebb, szokatlanabb ízvilágú (pl. csokoládés vagy vaníliás).
Soha nem fogyasztok alkoholt, de lekvárba keverve az is jöhet: a borral egészen jól bánok, egyedül a ginnel megvadított változat lett eléggé meredek (az ilyenek akkor készültek, amikor kb. semmi sem volt otthon, a körte-szilva viszont ott állt a tálban, ezért gyorsan átkutattam a konyhaszekrényt, hátha valami mégis akad), de szerintem az is el fog fogyni.
 |
| aszalt vörösáfonya-darabokkal |
Ehhez képest idén a klasszikus, tiszta sárgabaracklekvárt elrontottam (az alja odakozmált), amiért nagyon dühös voltam magamra, de azt hiszem, aki még nem égetett oda lekvárt, az nem is készített eleget. Azért biztos, ami biztos, az ominózus fazekat kidobtam a fenébe.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése