Nagy sikernek könyvelem el, hogy bár tavaly nyáron nem volt erőnk igazán nagy, többhetes munkát végezni: beláttuk, hogy egy teljes épületet rendbe tenni vagy komoly anyagmennyiséget igénylő projektet elkezdeni nem tudunk, mégis épült valami, ami sokáig egyáltalán nem volt a telken.
Adta magát az ötlet, hogy a sütögető mellett, a házhoz közel készüljön egy autóbeálló -- egyrészt a kényelem miatt (nagyon jó így ki- és bepakolni, mert a csomagokkal a kezünkben rögtön a járdára léphetünk, nem kell átvágni az egész kerten, mint régen), másrészt a meleg és viharos nyarak miatt (amikor elsötétült az ég, szinte lehetetlen volt biztonságos, nem fa alatti helyet találni az autónak).
Itt látszik, hogy hová képzeltük el és hogyan:
Megszokhattátok, hogy mindig próbálunk abból főzni, amink van; ez alkalommal is pontosan ezt a receptet követtük.
Az ólakból maradt fák lettek a tartóoszlopok, és kaptunk tetőlécet, ami nagy segítség volt (ezt is és a hőségben végzett nagyszerű munkát is köszönjük, S.!) Az oszlopok alját bitumenes anyaggal kentük le, a föld felett pedig kültéri lazúrt kaptak, hogy védje őket azért valami. (A pácolás J. munkája.)
A cserepet két-három éve szereztem a közelből. Az ehhez hasonló, évekig tárolt anyagok esetében mindig akkor nyugszom meg, amikor megvan a felhasználás célja, és belátható időn belül el is tűnik a cucc a kertből.
A korlát a terasz régi, díszes alsó részéből készült úgy, hogy a korhadt részeket levágtuk, és szúölővel kezeltük az egész felületet. Ez a korlát akkor, amikor elbontottuk a teraszt, hirtelenjében a pajtába volt be... döntve, és ott is állt évekig. A régi faanyag nagyszerűségét mutatja, hogy jelentős része még így is menthető volt (a korhadás zöme még akkor keletkezett, amikor a régi teraszon ránőtt a növényzet, és évtizedeken át szedték szét az elemek: égette a nap, verte az eső).
A beálló aljára az építkezésből megmaradt sódert hoztuk oda, mellette pedig megállíthatatlanul nő egy rózsabokor, és tervezem még, hogy néhány további, felaggatott virággal fogom díszíteni.
Az a korlát... nagymamámnál volt olyan.
VálaszTörlésMi is nagy becsben tartjuk, örülök, hogy meg tudtuk menteni!
TörlésUgye jössz még? Nagyon várom az újabb bejegyzést.
VálaszTörlésItt vagyok, kétnaponta eszembe jut, hogy írnom kell, de nehéz visszaállni. Köszönöm a várakozást, mindig újabb löketet ad, hogy van kinek írni!
Törlés