Ugrás a fő tartalomra

Most skandináv vagyok

Pár évvel ezelőtti történet. - Ma meg kell vennünk a konyhacsempét, várja a burkoló. - Emlékszel, elhatároztuk, hogy nagyon semleges lesz? - Jó, de nézz körül, milyenek vannak! - Áhh, menjünk tovább. Vagy.... mégis inkább legyen az a sárga 20x20-as, meg a barna párja, mert mindkettő 10x10-esre van osztva, és jó lesz az úgy. Melegséget sugároz.


Érdekes kordokumentumok a konyhai csempéink és járólapunk és fürdőszobánk burkolata: pontosan mutatják a kétezres évek hazai közállapotait, a barkácsáruházak kínálatát. Ma máshogy csinálnám, de a vicc az, hogy már akkor is máshogy csináltam volna, ha lett volna rá lehetőségem és merszem.

Lehetséges, hogy át fogom festeni a fent emlegetett burkolatokat, de most kivételesen nem a DIY-ról lesz szó.

Meg vagyok győződve arról, hogy a metrócsempe, a fehér lambéria is ugyanannak a majdan lecsengő divathullámnak a részei, de van egy fontos különbség a fent emlegetett "terrakotta" csempék és a manapság divatos fehér társaik között: utóbbiak jóval semlegesebbek, és sok évtizeden át bizonyítottak a skandináv enteriőrökben.

Úgyhogy, vállalva, hogy befolyásol a divat, én a lelkem mélyén, jó ideje már, skandináv vagyok. Legalábbis a lakberendezésben. Skandináv country.





 

Metrócsempe pedig:











És akkor a fehér padlóról még nem is beszéltünk.
 
Fotók a pinterestről. Ti hogy álltok a fehér burkolatokkal?






Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. Köszönöm, Mamka! Véleményt is írjál, mármint a jelenségről.

      Törlés
  2. Nagyon tetszenek a képek és a stílus is. teljesen egyetértek veled: bár ez is "kimegy a divatból", de nem tud annyira, mint a többi. És addig is nyugalmat, békét, derűt sugároz.

    VálaszTörlés
  3. Jók ezek a képek és én is imádom a Skandináv akármit. Ezzel a metro csempével azonban két bajom van:
    1.) fényes! (mániákusan utálom a fényes csempéket, akármilyen színűek)
    2.) nyilvános WC-re emlékeztetnek!!
    Viszont a fehér faburkolat az nagyon menő (szerintem), még a padló is, mert az nagyon gyorsan distressed lesz és az otthonos.

    Szóval,. úgy általában az irányzat OK és a hangulat, amit kelt az még OK-ébb!! :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p