Ugrás a fő tartalomra

Gyerekszoba repülő-dekorációval, II. rész

Jól sejtettem a múltkori bejegyzés és a Facebookon közzétett fényképes mappa kapcsán: dekorációs céllal hazai repülős kellékeket találni nem egyszerű. Mármint az időtálló, igényes fajtából. Úgy tűnik, a legokosabb megoldás, ha sasszemmel figyeljük az aukciós oldalakat, a kézműves vásárokat, illetve elmozdulunk a gyerekes stílustól, és nem ijedünk meg egy-két vagányabb, használati tárgynak szánt kiegészítőtől sem. Ha mégis maradunk a játékoknál, akkor csak az esztétikusat és az egyedit engedjük érvényesülni - a gyerekmenühöz kapott műanyag repcsit pedig szépen tegyük el homokozójátéknak.


Meg persze, az Etsy-re is oda kell figyelni, ahonnan mindjárt ezt és ezt a szuper gyűjteményt ajánlom. Még sosem rendeltem az Etsyről, és mint sokszor hangoztattam, sokkal inkább az itthoni kacatmennyiséget akarom csökkenteni, de inspirációképpen príma!

Ötletek az első rész óta:
  • a legköltséghatékonyabb repülős/járműves dekor - a festés mellett - a bunting, azaz a zászlófüzér. Akár papírból vagy tapétabordűrből kivágva is.
  • menő pilótasapkákat lehet találni, és ha a gyerek kinövi, ezek tényleg jól mutatnak a polcon (első találat ez és ez).




  • egy igazi aviátorsapkát vagy -szemüveget is be lehet vállalni, semleges háttérrel, főleg nagyobbaknak nagyon ütős lehet;
  • az aukciós és a kreatívhobby-oldalakon rá lehet lelni egy-egy fából készült repülőre (jól jöhet ez vagy ez);





  • bár nem jó gondolat a különböző repülős dekorelemeket ahogy esik, úgy puffan módon vegyíteni, ha játéktároló kell, abból is van igényes, például ez;


  • méteráruból, figyelem, óriási pangás van, de itt egy fehér holló:

  • textil-ügyben óvva intenék az összes macikás (= kedves medve bumfordi repülőt vezet duci bárányfelhők között) változattól, hiszen éppen az a cél, hogy érdekes, fiús, "technikai" jellegű legyen a dekoráció, amit majd tizenkét éves korában sem tart cikinek a gyerekünk.
  • Propellert szerezni nyilván nem könnyű, de a legtutibb dísz mégis egy igazi, méretében is valódi, fa légcsavar volna. Tippjeim: régiségboltok és bolhapiacok, illetve ezek boltosított változatai, például a Vf. Kft., ahol ilyen kis bádog nosztalgiacuccok - köztük nyilván repülők - is vannak.

Most ennyi, hiszen a saját repülőnkkel még csak így állok, nyilván, mert a következő réteg helyett blogbejegyzéseket írogatok. :-)





Bónuszként egy zeppelin, avagy miket nem talál az ember, ha a budapesti utcákat járja.


Végül pedig egy aktuális kedvenc, babaszobába több se kell:

 

Ti mit ajánlanátok még?




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má