Ugrás a fő tartalomra

7 dolog (a vidéki stílusról és) rólam

Szerző:
...meg még néhány csacskaság. Az Otthon vidéken blog írója kedvesen érdeklődött utánam, illetve beválasztott a lánckérdés résztvevői közé, így segített a témaválasztásban is. Köszönöm, Lili!

1. Bár próbálok okosan és takarékosan háztartást vezetni, a következő termékeknek nehezen tudok ellenállni, és ha megtehetném, folyamatosan hegyekben állnának itthon: aszalt gyümölcsök, mandula, teák, folyékony szappan (?!), kecsketejes szappan, Cserpes joghurt, áfonya, mindenféle müzli, étcsokoládé, és, ha jobban belegondolok, tejcsokoládé.


2. Az egyik legfontosabb témám idén a való életben is, a blogon is: country in the city, avagy: hogyan illeszthető a vidékies stílus városi otthonba?

3. Country blog ide, country blog oda, a saját lakásunk még igencsak hagy kívánnivalót maga után. Ennek egyik oka, hogy sok örökölt (nagyon nem vidékies, hanem polgári stílusú) holmink van, és minden családtagunk gyűjtögető típus. Hogy ennek a gyűjtögetésnek mik a pozitív hozadékai? Például az egyik urbánus felmenő által készített népies faragott falidísz, konyhánk szerves része.

4. A saját otthonunkból legfeljebb részleteket vagyok képes megosztani itt, a blog felületén - ahogyan a családi életünk, úgy ez is túlságosan intim téma és szféra ahhoz, hogy közzétegyem. Mások saját otthonát (és magánéletét...) bemutató sorozatait viszont érdeklődéssel olvasom.

5. Imádom a baklavát (is). Kimondottan édesszájú vagyok, kedvenceim még a cakkos piteformában sült almás/áfonyás sütemények.
6. A reggeli tejeskávém elfogyasztása közben nem (nagyon) lehet hozzám szólni.

7. Több vidékies irányzat - a mindenhol csipkés-álantik-rozsdás-koptatott, a levendulás-dekupázsos, a farönkös-rusztikus - meglehetősen távol áll tőlem. Bocs.

 


Hamarosan én is megkérdezek másokat!




Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk