Ugrás a fő tartalomra

Vidéki karácsony a városi konyhában (+ magazinok ismét)

Szerző:
Tavaly is készítettem gasztroajándékokat, idén egy kis csavarral ugyanígy tervezem. Úgy gondolom, másnál is hasonló a menet, de azért leírom, nálam hogyan zajlik ez: ha akad fél órányi szabadidőm, a konyhai sarok-felsőszekrényből lepakolok jó pár előre beszerzett alapanyagot (mandula, darált keksz, aszalt barack stb.), egy jól bevált tartóra: a kapcsos gyerekvállfára :-) vagy a fali mágnesrúdra kitűzöm az aktuális receptet, és nagy elánnal nekilátok a finomságok összeállításának. 

Írhatnám, hogy közben bekapcsolok valamilyen karácsonyi zenét is, de többnyire nem lenne igaz - mégis olyan, mintha szólnának a szezonális dalok, annyira jó kedvem lesz a kotyvasztástól. Az idill fokozását pedig idén is a Hungaropress gasztro- és lakberendezési magazinjai jelentik, a country Christmas feeling számomra elképzelhetetlen nélkülük (és igen, ahogy az elmúlt időszak bejegyzései is mutatják, jó néhány kiadványt kaptam szemlézésre, most mégis magazint kérek karácsonyra itthon is. Ilyen a függőség...).




Hogy mik készülnek?

Klasszul sikerült, ezért ismétlést érdemel a tavalyi fahéjas cappuccino-por by Stahl Judit (instant kávé + porcukor + kávéfehérítő-por + őrölt fahéj + kakaópor), csavar: idén bögrében fogja megkapni az ajándékozott.


Régi magazinok lapozgatása közben találtam a receptet, idén újdonság nálam a tejberizs-keverék kb. 0,5-0,75 l tejhez (kerek szemű rizs + natúr pisztácia + vörösáfonya/mazsola + kandírozott narancs + csillagánizs + fahéjrúd):


Ti milyen gasztroajándékokat készítetek?

Ha megtetszett valamelyik magazin, csatlakozz a Hungaropress Facebook-oldalához, és nézz körül a számtalan idegennyelvű kiadvány (könyv és folyóirat) között a webboltban, ahol kedvezményesen rendelheted meg bármelyik magazint. Ha pedig kérdésed van, írj a hunpress@hungaropress címre.




Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
33 megjegyzés
További információk

Cementlap a linóleum alatt II.

Szerző:
Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy
4 megjegyzés
További információk

Javítások és cserék

Szerző:
Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l
2 megjegyzés
További információk