Ugrás a fő tartalomra

A Campagne Décoration hazai premierje

Boldogan jelentem, hogy a Campagne Décoration magazin immár nálunk is kapható, a Hungaropress kínálatában.


Ez az a kéthavonta megjelenő lap, amelyért anno franciaországi útjaink alatt bármennyit gyalogoltam volna. Szerencsére nem kellett hosszan keresgélni, és egy idő után már hozzátartozott ahhoz az élménycsomaghoz, amit Franciaországból hazahoztam. Most a szeptember-októberi számból mazsoláztam.


Különösen az elegáns, ugyanakkor kellően kopott-sikkes (shabby chic) otthonok és a csipkés antik dolgok szerelmeseinek ajánlom; utánozhatatlanul hozza az életérzést. Sosem lesz ugyanakkor unalmas; hiába, a franciák nagyon értenek a divathoz a lakberendezésben is.


Archaikus szépségeket látunk, amelyek mégsem avíttak: a legpompázatosabb kastélyban is megjelenik egy modern konyha, egy dizájnos kerti bútor vagy egy vagány tapéta.


A francia vidéki stílus kötelező kellékeinek rajongói is tobzódhatnak: csodálatos lenvásznak terülnek mindenhol, cementlappal burkolt padló díszeleg az arisztokratikus étkezőben - és persze rengeteg elegáns fotel, kanapé és csillár teremti meg azt az atmoszférát, amit annyian szeretünk. Az aktuális számban még a színes gomb- és cérnagyűjtemények is külön cikket kaptak, a hobbi-varrók örömére (szándékosan nem mutatok mindegyikről fotót: muszáj kézbe venni a lapot!).


Az is kiderül, hogy idén az egyik legtrendibb dolog az üvegbura alatt megmutatott gyümölcs, sütemény, virág.

Olykor a rusztikus megoldások sem idegenek a lap stílusától:


Végül még egy egyszerre praktikus és esztétikus tárgyat emelek ki: ez a tipikus, régiségvásárban vett állóóra. Egyszer kell nekem egy ilyen. Már tudom is, miért kell visszautaznom...


Ha megtetszett a magazin, csatlakozz a Hungaropress Facebook-oldalához, és nézz körül a számtalan idegennyelvű kiadvány (könyv és folyóirat) között a webboltban, ahol kedvezményesen rendelheted meg az összes lakberendezési lapot. Ha pedig kérdésed van, írj a hunpress@hungaropress címre.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...

14. blogszülinap

Ma, akárcsak 2010-ben ugyanezen a napon, két bejegyzést írok, hogy így ünnepeljem ezt a felületet és azt a sok mindent, amit attól kaptam, hogy tizennégy éve írok online naplót. :-) Utána viszont lehetséges, hogy tartok egy kis szünetet, mert van néhány időigényes dolog, amire jobban kellene koncentrálnom most, mint erre a hobbira.  Az a "probléma," hogy mivel mostanában újra szeretek blogot írni, ha van szabadidőm, automatikusan az jut eszembe, hogy befejezzem a megkezdett bejegyzés-vázlatokat, holott igazság szerint okosabb lenne most mást gyakorolni. Addig is, amíg visszatérek, néha benézek majd: írjatok kommentet akár ide, akár más posztok alá, válaszolni fogok rájuk! Akkor jöjjön néhány narancsos árnyalatú fotó és a rövid beszámoló arról, milyen az őszi szünet a háznál. H. szalagavatója után jó beteg lettem -- nem lepett meg, a sorozatos nem alvás nyilván megtette a hatását --, úgyhogy az egész hét torokfájással és náthásan telt. Egyedül azért tudtam dolgozni, mert H.  h...