Ugrás a fő tartalomra

Lecker Bakery: édes bűnbeesés

Muszáj volt a fenti címet adnom, mert szó szerint ez történt: megkaptam a magazint, a tősfürdői strandon átlapoztam, és attól a naptól kezdve tudtam, a marcipános-szilvás lepényt (az egyszerű és elronthatatlanul profi leírásával a fejemben) meg kell sütnöm. Ha nyáron lehetőleg be sem kapcsoljuk a sütőt, akkor is.

Az egyre színvonalasabb magyar receptújságok mellett mindenkinek ajánlom - főképp, ha szenvedélyes sütögető -, hogy nézzen körül a nemzetközi kínálatban is, mert ezek a  magazinok mind a fotók, mind a tartalom tekintetében csúcsra vannak járatva. Be fognak kerülni a kedvenc szakácskönyvek közé!

Fotók egy korábbi számból:





A Lecker Bakery egyik aktuális száma (2013/3.) csupa nyári gyümölcsre komponált receptet kínál, méghozzá úgy, hogy a kekszesebbek és a piskótás-krémesebb sütemények hívei - meg persze, a fagyisok is - rengeteg ötletet találnak benne. A gasztrobloggerek és a country-rajongók pedig el lesznek ájulva a retro és vintage dekoroktól, edényektől...

Most a mobiltelefonnal hevenyészetten dokumentált szilvás lepényt mutatom be. Mennyei volt!





Ha megtetszett a magazin, csatlakozz a Hungaropress Facebook-oldalához, és nézz körül a számtalan idegennyelvű kiadvány (könyv és folyóirat) között a webboltban! Ha pedig kérdésed van, írj a hunpress@hungaropress címre.

(fotók forrása)





Megjegyzések

  1. Óóó, de gyönyörű. Még szerencse, hogy már épp megittam a reggeli kávémat, különben igazi kínzás lett volna.
    Kérdés: angol nyelven is van?
    Kérdés2: ugye jobb (és használhatóbb), minta goodfood? mert az csak színes-szagos... de még semmit nem főztem belőle.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fanni, én is nagy mennyiségű gyümölcsöt habzsoltam be, amíg a strandon végiglapoztam... fantasztikus. Angolul nincs, a használhatósága viszont tényleg csillagos ötös! A mai világban egy recept lefordítása nem ügy (Google Translator és tsai), de én azt sem használtam, csak a anygon alap némettudásommal estem neki. Isssszonyú profik a leírások, minimum egy tematikus számot szerezz be, mert sokszor fogod forgatni!

      Törlés
  2. Nagyon jól néz ki olyan szépen kirakva a szilvával. A marcipánt te csináltad, vagy vetted? Mi tegnap scone-t sütöttünk és így lett valódi “cream tea”. Nyelte is Roy, nem tudom, hogy az íze volt olyan jó, vagy egy kis nosztalgia is volt benne? Látom, hogy ezen a nyáron ti sem posztoltok túl gyakran, bár Laci FB posztjait nagyon élvezem. Mi Szlovéniában voltunk amikor a két utolsó posztod megjelent. Internetem nem volt, de kánikula az igen. Még 1300 méteren is. De a Juliai Alpok azok viszont csodálatosak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, emiGrants, ez bolti marcipán volt, de itthon is készítettem már. Oh, scone! Tényleg, azt mindig lekvárral kell enni vagy "csak" teával? Szlovénia távolabbi terveim között szerepel, csodálatos eddig minden, amit onnan láttam/hallottam. majd írok privát üzenetet is!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...

14. blogszülinap

Ma, akárcsak 2010-ben ugyanezen a napon, két bejegyzést írok, hogy így ünnepeljem ezt a felületet és azt a sok mindent, amit attól kaptam, hogy tizennégy éve írok online naplót. :-) Utána viszont lehetséges, hogy tartok egy kis szünetet, mert van néhány időigényes dolog, amire jobban kellene koncentrálnom most, mint erre a hobbira.  Az a "probléma," hogy mivel mostanában újra szeretek blogot írni, ha van szabadidőm, automatikusan az jut eszembe, hogy befejezzem a megkezdett bejegyzés-vázlatokat, holott igazság szerint okosabb lenne most mást gyakorolni. Addig is, amíg visszatérek, néha benézek majd: írjatok kommentet akár ide, akár más posztok alá, válaszolni fogok rájuk! Akkor jöjjön néhány narancsos árnyalatú fotó és a rövid beszámoló arról, milyen az őszi szünet a háznál. H. szalagavatója után jó beteg lettem -- nem lepett meg, a sorozatos nem alvás nyilván megtette a hatását --, úgyhogy az egész hét torokfájással és náthásan telt. Egyedül azért tudtam dolgozni, mert H.  h...