Ugrás a fő tartalomra

Millaflora-játék: eredményhirdetés + beharangozó

A Millaflora kézzel készített bioillatszereit tartalmazó csomagot a random.org alapján kapott sorszámával

Szilágyi Melinda

nyerte. Gratulálunk!

Kérlek, írj egy e-mailt a countrykomfort@gmail.com címre, hogy megbeszélhessük a részleteket. Jelentkezési határidő: dec. 2. éjfél.


Köszönjük mindenkinek a játékot, érdemes figyelni a blogot és a Facebookot!

Azért, mert játékok is lesznek.

De például azért is, mert újabb, ismét nem máshonnan kimásolt fotóanyaggal jelentkezem.

Akik figyelemmel követik a blogot vagy ismernek engem (vagy mindkettő...), tudják, hogy számomra sosem olyan értékes egy "koppintott" anyag, mint az eredeti, ami utánajárást, szervezést, levelezést igényel. Sőt, némi lelkiismeretfurdalással szoktam alkalmazni a plágiumnak azt a bevett fajtáját, amikor találunk valami szép fotósorozatot egy külföldi blogon, majd forrásmegjelöléssel vagy anélkül kimásoljuk. Amikor csinálom, akkor próbálom céllal, értelmes kérdéssel tenni ezt.

Ha nem értelmes módon másolom ki, akkor aznap nagyon sok a dolgom. :-)

Azt is teljesen el tudom fogadni, ha valakinek épp a sok játék és az általuk hajszolt népszerűvé válás olyan visszás, mint számomra a kimásolás által szerzett kétes dicsőség. A játékokat és főleg a hozzájuk kapcsolódó interjúkészítést egyszerűen megszerettem az idők során.

Nem moralizálni akarok - bár lassan doktori értekezést tudnék írni a blogjelenségről -, hanem jelezni, hogy mekkora öröm, hogy a hobbiból írt blog kapcsán saját anyagaim is lettek. Alig több mint két éve, a blog indulásakor ez volt a fő célom és vágyam.

A héten tehát bemutatom azt a házat, amit gyerekkorom óta szerettem volna alaposan megnézni - és az új tulajdonosoknak hála, tavaly nyáron sikerült is! 

Jön a legújabb házriport a Country Komforton.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni...