Ugrás a fő tartalomra

ÚJ ROVAT! Smirgli és pemzli I.: tálaló újratöltve

Miből indultunk?
Egy ütött-kopott, régi tálalóból, amely azonban nagyon hasznos és szívemnek kedves, családi darab. Miután a gépek, a festék és a bútorgombok megvoltak a felújításához, könnyedén leszedtem az összes mozdítható részt: ajtót-fiókot.


Ezután következett az, amiről sejtettem, hogy nem lesz egyszerű menet. A csiszolás. Merthogy egy ilyen tálaló kábé akkora, mint egy ólajtó. 

És ficakjai is vannak neki. 

"Kicsit nagy darabbal kezdtél, nem?" - érdeklődött anyukám a negyedik napon a telefonban. És milyen igaza volt! A legtöbb munkaórát a festékréteg akkurátus eltávolítása vette igénybe, miközben a gép, amellyel dolgoztam, egy álom.

Ahogy korábban írtam, a Bosch excentercsiszolója csodás partner: megbízható, zömök, de fürge és alapos. Jó pár cserélhető, öntapadós csiszolólapot elhasználtam ehhez a bútordarabhoz. A géppel totálisan elérhetetlen részeket kézzel csiszoltam át. Mindezt kizárólag a szabad ég alatt, mert több kiló por keletkezett.

a barna festék alatt a gyári zöld látszik
bevetésre vár a Farrow and Ball alapozófesték. az üveget a nevéhez választottam ;)
egy fiók nem fiók: lealapozva
részlet csiszolás közben. szeretem ezt a mintás üveget
csiszolás utolsó vérig
Ki vagyok én, hogy tanácsokat osztogassak? Most mégis ajánlok valamit: amikor a hozzátartozók kezdenek belepistulni a monoton zajba, és a szobából kiszűrődik a "nem akarunk csiszolást hallgatni! strandolni akarunk!" kántálás, engedjünk nekik. :-)

Az alapozás már szinte gyerekjáték.


Festés: a Farrow and Ball méltán világhírű. Nem csurog meg, sűrűsége, "teste" van. Nem büdös, nem bocsát ki káros anyagokat. Szuper belegondolni, hogy akár várandósok is használhatják, a gyerekszoba bútorait festegethetik vele. És az ára? Nézzük csak. Az Estate Eggshell típusú Farrow and Ball festék 750 ml-es kiszereléséből (amely 9 m2-re elegendő) és az alapozóból is maradt még egy ugyanekkora bútorra való. (Ha utánaszámolok, hat-hétezer forintnyi festéket használtam el. Mindenki döntse el, hogy ez az összeg hogyan viszonyul más festékek ár-érték arányához.)


És a kész, olívaszínűre festett bútor, a kimondottan hozzá választott Bútortuningos gombokkal:

a fiókokra és az ajtókra hamarosan a gombokhoz illő fogantyúk kerülnek

olive and rose

kellékek kávézáshoz
Hogy milyen lett? Nagyon visszafogott, kellemes. Angolos. ;) Az egyféle festék elegánsan egybefogja a sok kis fiókot és ajtót. Vizuálisan azért nagyon jót fog tenni, ha a gombok mellett a fogantyúk is tagolják.


Végül a lelki oldal: az első éjszaka úgy éreztem, leszakad a vállam, mégis, többnyire imádtam csinálni. Munka közben volt időm gondolkodni, rálátni mindenféle fontos és fontosnak tűnő dologra. És bár néha minősíthetetlenül viselkedtem, ha nem hagytak dolgozni (például egy időre direkt kizártam magam a házból, a többieket pedig be...), mentségemre legyen mondva, egyszer próbáltam én beszélgetni, de közben majdnem (be)levágtam az ujjam(ba). Ha hozzám hasonló kezdő vagy, akkor vagy excentercsiszolsz, vagy beszélgetsz: ez van!

Köszönöm:
- M-nek a sokszáz órányi Harisnyás Pippi-felolvasást;
- H-nak, hogy kibírta a türelmetlenségem, és még így is ennyire élvezte a kalandot;
- Zs-nek és I-nek, hogy megengedték, hogy hozzányúljak a bútorhoz;
- A-nak és I-nek a festésre vonatkozó hasznos tanácsokat és az ötlet felkarolását;
- a Boschnak a szuper gépparkot;
- G-nek, hogy ismét nagyszerű partner volt a bútorgomb-keresésben, és első szóra támogatta a tervet.

Ha hasonló felújításról szeretnél olvasni, ajánlom a Kicsi Ház, a Boróka Otthonblog és a Falusi Libák vonatkozó remek posztjait!

Folyt. köv. - amikor felkerülnek a fogantyúk, és teljesen berendezzük, hozok még képet a tálalóról. És már tervezem a következő részt...




Megjegyzések

  1. Gratulálok a kitartásodhoz, ügyességedhez. Fantasztikusan jó munkát végeztél. Az eredmény magáért beszél. Gyönyörű lett. Várom a további képeket róla.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Neska! Mondhatjuk, hogy ezen a bútoron tanultam meg a festésről egy-két dolgot, mert ezelőtt még soha nem festettem át semmi komolyat. Képek is jönnek még.

      Törlés
  2. Szép a kezdet eredménye. Csak így tovább.

    VálaszTörlés
  3. Szép lett.
    Mi is így újítjuk fel szépen sorban a családi - örökölt darabokat, szekrényeket, konyhaszekrényt, régi tükröt, éjjeliszekrényt, stb.
    Azért az üveget kivetted ugye a csiszolás-festés művelet idejére? Csak a fénykép kedvéért van ott, gondolom.
    Egyébként nekem ezek a bútorok valóban ilyen pasztell színekben tetszenek igazán felújítva.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Compot! Az üveggel úgy volt, hogy próbáltam kivenni (minden mást - ajtót, fogantyút - két mozdulattal, eszköz nélkül sikerült), és nem hagyta magát. Aztán elkezdtem félni, hogy el fogom pattintani vagy magát az üveget vagy a fa keretet, ami tartja. Kipróbáltam, hogy tudok-e mellette csiszolni. És sikerült. De azért legközelebb nem így tervezem...

      Törlés
  4. Ügyes vagy Judit, büszkék vagyunk rád, nagyon szép szecessziós zöld árnyalatú lett! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, ezeket a holmikat pakoltam be olyan kutyafuttában... örülök, hogy tetszik, Aletta!

      Törlés
  5. Csodás lett. A csiszolás mindig szörnyü munka, még akkor is ha a Bosch fantasztikus gépeivel csinálod. Ez az olive zöld szín eddig nem tartozott a kedvenceim közé, de ezen a darabon olyan jól néz ki, hogy meg vagyok gyõzve. Én ilyen zselés festékekkel már sokszor dolgoztam, de speciel a Farrow and Ball-t eddig nem ismertem. Csak tovább, másodszorra már nem tunic olyan nagy munkának!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. emiGrants, a bútor oldalát már annyira utáltam néha, hogy az egybefüggő területet "földrészekre" (=kisebb-nagyobb amorf részekre) osztottam fel a csiszolóval, hogy lássam a végét [ld. még: kezdődő bedilizés]. Kicsit furcsán néztek, amikor diadalittasan közöltem a családdal, hogy "épp most csiszoltam le Afrikát".

      Törlés
  6. Eddig azt hittem csak én vagyok olyan "őrült" hogy csiszolok és festek látástól vakulásig nő létemre. Nálunk a férjem már átengedi a terepet, ha festésről van szó. Nagyon szép lett a régi kredenc.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aranka, Rokonlélek! Nagy bútorfelújító-blogger persze nem vagyok, de sokat tanultam a nagyoktól, és kiszemeltem a következő bútor-"áldozatomat", hamarosan írok róla. Gondolom, te is tudod, mihez kezdesz majd, ha lesz rá szabadidőd. :-)

      Törlés
  7. Jelenleg székeket festek, és igen előre 3-4 évre megvan a festési adagom, legyen szó falról, ajtóról vagy bútorról. Egyébként már 20 éve festek, mindenfélét, nem lehet elég korán kezdeni, viszont csak a végeredményt szeretem a köztes dolgok nem tartoznak kedvenceim közé.


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Biztosan jó érzés a felfrissített széket használni! A köztes dolgokról: én most éppen a csiszolás miatt vagyok kénytelen várni a festéssel, mert kifogott rajtam néhány faragott darab.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má