Ugrás a fő tartalomra

Mit jelent számodra a country stílus? - X. rész: Kisflanc válasza

[Country Komfort:] Emlékszem, amikor elkezdtem blogolni, az első pár lázas bejegyzés után körülnéztem a hazai színtéren, és azonnal végigolvastam jó néhány blogot, a kezdetektől a legfrissebb posztig, éjszakába nyúlóan. Edina blogja, a Kisflanc is köztük volt: akkor is úgy gondoltam, és ma is igaz, hogy ha egy sikkes francia lakást vagy menő, újrahasznosítással kapcsolatos ötleteket szeretnék látni, Kisflanc soha nem okoz csalódást... Ami pedig külön jó, hogy Edinával immár szerkesztőtársak lettünk: a dekooder népes csapatába tartozunk mindketten. A képeket most is úgy nézzétek, hogy ő válogatta nekünk mindet!

***
A nagyvilág eseményeitől egyre többen szeretnének elvonulni vagy kirekedni, erre a vidéki élet, a vidékre költözés egy jó lehetőség.
Az alacsony büdzséből gazdálkodás és ebből adódóan az önellátó életmód népszerűsödése a lakberendezési trendekben is nyomot hagy. Ennek következménye, hogy bátrabban mentünk régi használati tárgyakat, értelmet adunk örökölt holmiknak, rongyokból készítünk dekorációt vagy lakberendezési kiegészítőket.

Ezek bizonyos fajta biztonságérzetet nyújtanak, mint a jól megtömött éléskamra. Sajnos nem mindenki tud a városból a vidékbe szakadni, ezért a városi közegbe próbálja átültetni a vidéki stílust vagy életmódot, ami lehet francia, angol, amerikai vagy akár magyar stílusú vidéki hangulat, bátran lehet kísérletezni a már berendezett lakásokban is, hiszen ezek érdekes párosítások lehetnek és egyedi megjelenést eredményezhetnek, akár a legmodernebb berendezésekkel keverve.

Kedvenc helyeim nincsenek, de ajánlani tudom a mindenki által ismert aukciós oldalakat és a piacokat, mert ott igazi ütött-kopott holmikat és nem a replikákat, másolatokat lehet beszerezni. 

Olvasni és nézegetni a következő magazinokat ajánlom: Country Homes, Country Chic, Vivre Country, Art & Decoration, Cote Sud, Veranda...


U.i.: A körinterjú lassan a végéhez ér: pénteken a Kedvenc Otthon blog szerzője, Noémi válaszol. Olvasd el az ő véleményét is!
Szeretnéd látni az eddig megjelent kilenc választ? Klikkelj a bejegyzés alatt a blogger szóra!





Megjegyzések

  1. Hát ez a szalmazsákos konstrukció nagyon festõi, de ráülni azért nem szeretnék. Biztos, hogy állandóan vakarózék annyira szúrkálna a szalma! Különben szépek a képek, de nekem még mindig hiányzanak a színek. Ne értsétek félre, szeretem a szolíd, pasztelleket, de valahogyan valahol egy “accent” színnek kellene lennie, nem? Vagy ez csak az én mániám?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Számomra régen ez a színösszeállítás volt a non plus ultra, aztán mára én is gyakran az élénk fókuszpontra voksolok. Amit a francia shabby chic nem bír el!

      Törlés
  2. Nagyon szeretem Kisflanc blogját szakmailag és emberileg is a kezdetek óta és hamar meg is ismerkedtünk, mivel, kedves, közvetlen, de személyesen csak most fogunk találkozni, ha igaz... Már várom!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…